A pénteki nap igencsak produktív volt. Reggel még óra előtt (milyen jó, hogy ilyenkor nincsen golf) sikerült visszakapnom a szörfözésre befizetett pénzt. A sportcentrum ugyanis 3 közösségi programot ingyen biztosított az új diákok számára még az augusztusi-szeptemberi napokban. Persze amikor én jelenteztem a szörfözésre, akkor a lány nem volt tisztában azzal, hogy ez egyaránt vonatkozik a csere (exchange: külföldi, és transfer: amerikai, de áthallgat más egyetemről, kvázi helyi Erasmus) diákokra is. Amint sikerült kibogoznom a szálakat, gond nélkül kértem vissza a 45$. Ez persze nem olyan egyszerű, hiszen több rendszeren keresztül kell menjen a kérésed, de végül kipostázták a csekket, amit bármelyik Bank of America-ban beválthattam. Na, persze a legközelebbiben minden előbb van kiírva kínaiul, mint angolul. Itt is össze-vissza küldözgettek, mivel nincs amerikai bankszámlám. Nem értem ettől miért kellett annyira zavarba jönni. Végül ujlenyomatot vettek (csak a jobb mutatóujjról) és a tintás ujjamat re kellett nyomnom a csekkre. Eddig sosem volt problémám az otthoni igazolvánnyokkal, a szórakozóhelyeken is mindig a jogist mutatom és sosem kötöttek bele. Na itt már akkor leblokáltak a kis kínai bankosok, amikot megmondtam, hogy honnan való a két igazolvány. Hosszú tanakodás után nem fogadták el, így haza kellett szaladnom az útlevélért. Másodjára már egy másik lányhoz kerültem, aki újszölött módjára nézett az útlevelemre is, majd egy perc lapozgatás és gondolokás után megkérdezte, melyik ország útlevelét tartja a kezében... A végén pedig mosolyogva vont le 5$ kezelési költséget. Már nem is akartam problémázni miatta, örültem, hogy végre kiszabadultam a bankból a 40$-ommal.

Ezt követően rohantam a Radioshack-ba (Photo Hall féleség tele elektronikai kütyükkel), ahol a telfonomat vettem még augusztusban. A 60 napos felhasználási idő ugyanis lejárt, így csütörtökön vettem egy 20$ feltöltőt a maradék időre, aminek az összege egy nap után sem adódott hozzá a kártyámhoz. Kiderült, hogy ezt egy héttel korábban kellett volna megtennem, mert deaktiválták a kártyám. Otthon erre azt hiszem egy hónap, vagy év után kerül sor, de nem egy héten belül. Viszont aranyos volt a kis srác, letelefonálta a szolgáltatóval, hogy reaktiválják a kártyám így a számom is megmaradt és a pénz is hozzáírodott. Ez is kipipálva. :)

Felfedeztem, hogy a két órám között délben kezdődik egy pilates óra, így az estére való tekintettel erre az időszakra programoztam a napi mozgást. Továbbá nem próbáltam ki korábban a pilatest, csak hallottam róla, mennyire dicsérik. Hollandiában is volt, de azt mondták a spanyolok, akik kipróbálták, hogy ahhoz, hogy a nyelv ismerete elengedhetetlen. Igen, ezt én is tapasztaltam, de az angollal nem volt problémám. Az egész alapja a légzés technika és a bemelegítés után lényegében 80-90%-ban a has és csípő környékét erősítettük. Ez nem csupán a felszíni, de a rejtett izomcsoportokat is takarta. Nagyon tetszett, azt hiszem megtartom ezt az órát. Egy fiú volt az órán, mindenki már lány volt, persze ez nem azt jelenti, hogy könnyű gyakorlatsorokat ismételtünk. Megnéznék egy macho fiút azért, amint egy órán keresztül gyűr a kockás hasára, miközben nagymértékben javít a rugalmasságán is... :)

Este Katienél gyülekeztünk. Ő volt az egyik mentorált diákom Budapesten és annyira tetszett neki az ott töltött őszi szemeszter, hogy gyorsan meg is hosszabbította a tanulmányi szerződését egy évre. Mindenki rendesen jelmezzel készült az estére. Katie volt a vörös királynő (Alice csodaország), Molly Jazmint (Aladdin) alakította az este során, Kelsy Vilma (Scoby Doo) volt, egy másik lány pedig akiknek nem tudom a nevét Cashanak (tini rock star) öltözött. Én ázsiai lány voltam minden specifikus megnevező nélkül.

A házibuliba kicsit későn érkeztünk. Ez 10 órát jelent, ami itteni mérce szerint már nagyjából a buli közepét jelenti. :) Egész USF Budapest kör alakult ki és Katie lakótársai teljes létszámban részt vettek a halloweeni banzájon. Nem is láttam olyan embert, aki ne lett volna beöltözve valaminek. Persze volt egy pár nagyon szajhás öltözet, de a többség kreatívan megoldotta a feladatot. Ott volt Audry Hepburn, Waldo, Hófehérke, Chaplin, Frankenstein, Drakula és barátaik. Nem maradtunk sokáig, mert valaki kapott egy fülest, hogy a rendőrség már úton van, így hamar feloszlott a party. Nem értem az amerikaiakat, miért nem figyelmeztetik először a házigazdát, hogy csendesebben, miért kell rögtön a telefohoz nyúlni. De itt ez a természetes és a ház perceken belül kiürült. Ez természetesen nem jelentette a buli végét, hiszen a társaság nagy része ugyanott kötött ki. Ilyenkor nagyban izzanak a telefonok: ki hova és hogyan tovább.

A második helyet tényleg úgy kell elképzelni, mint ahogyan azt a filmekben mutatják. A társaság nagy részének fogalma sincs, ki a házigazda és az első út mindig a konyhába vezet. A konyhában nagy valószínűséggel mindig van egy fura fazon, aki a jégkockával teleszórt hordóból csapolja a sört. Ez után kezdődhet a ház felfedezése és ismerősök keresése. Még én is meglepődtem mennyi ismerőssel találkoztam. Mondjuk egy olyan helyen, ahol egy gombos tűt nem lehet leejteni talán ez annyira nem is meglepő. A dohányos szekció az utcák hangoskodott, nem is értem, ide miért nem jöttek a rendőrök. Az emeleti részen voltak a raszta szívűek, de az elpippantott anyag lényegében az egész házat belengte. Öröm lehet egy ilyen buli után takarítani...

A társaság általánosságba véve jó volt, összetalálkoztam a perzsa Sabaval is, aki itt dolgozik a Pedróban. Még este beszéltük, hogy mindketten megyünk halloweenezni és végül ugyanazon a helyen kötöttem ki. Útközben az egyik pizsamába öltözött fazon kitalálta, hogy minek öltöztem: Chinese Business. :) Mondtam, ja, hát persze. Végülis az ázsiai szabású hosszú, egyik oldalon combig felvágott ruha teljesen beillett egy kínai üzletasszony képébe. Mondjuk azt nem mondta, hogy milyen business. :) 

Az emberek viselkedését is egész jól adják vissza a filmek. Bele sem merek gondolni hágy egyéjszakás kapcsolat születik egy ilyen este leforgása alatt. Kicsit érdekes, hogy mennyire ritkán randiznak (sokaknál ez 1-2 éves átlagot jelent) az amerikai lányok, de az ilyen bulikban mégsem ezt a szűzies, ambiciózus arcukat mutatják. A fiúk pedig nyomulnak  ám rendesen. Pár óra leforgása alatt minden náció megtalált (fehér, latino, afro-amerikai, ázsiai). Érdekes volt, ki hogyan próbálozik. Végül persze mindegyik ugyanazon elutasító eredményre talált. :)