Mikor november végén Brüsszel és Brugge utcáit járva a kirakatokat kémleltük, tele a sok karácsonyi csokoládékkal, a táncoló piros-fehér ruhába öltöztett kövérkés, szakállas öregúrral, és a számtalan masnival dekorált ajándékdobozzal, megérintett minket az ünnep előszele. Otthon is ebben az időszakban kerülnek ki a boltok polcaira a szaloncukrok, adventi kalendárok és természetesen a Mikulás csokikfigurák, amelyeknek a gyerekek mindig a fejét szokták először leharapni. :) Egyszóval megkezdődik a készülődés a puttyonyos ünnepre: kiscsizma pucolása (elvégre a koszos kis lábbelikbe a Mikulás nem hoz ajándékot), téli dekoráció készítése az ablakokra és az örök klasszikus slágár, a "Hull a pelyhes fehér hó" c. gyermekdal dúdolászása.

A december 5-ére való készülés hasonló izgalmak között telt Nijmegenben is. Igaz, a novemberben hozott szaloncukorral, mint kinccsel úgy bánunk (mert ugye ez is tipikusan magyar sajátosság, vagy legalábbis Kárpát-medencei), de az ablakomról már rám mosolyognak a répaorrú hóember matricák és olykor felcsendül egy karácsonyi dallam a laptop random zenelejátszójának köszönhetően. Csizmáinkat azonban most nem fényezzük, hiszen a holland Mikulás, Sinterklaas nem abba hozza az ajándékokat. Bár Mikulás és  Sinterklaas (még véletlenül sem az amerikai filmekben sokat látott Santa Claus) ugyanazt a szerepet töltik be a gyermekek életében, nekem mégis úgy tűnik, mintha távoli testvérek lennének. Míg a magyarok Szent Miklósa Lappföldről, Rovaniemiről érkezik krampuszaival a rénszarvasok vontatta szánon, addig Sinterklaas Madridból indul útnak hajón, majd fehér lovon, hogy meglepetést és örömet okozzon a kicsiknek. Útján elkísérik hű segítőik, a Zwarte Piet-ek (Fekete Péterek), akik nem a gyarmati és koloniális hagyományok miatt feketék, hanem mert a kéményeken keresztül kúsznak be a meleg otthonokba és helyezik el az ajándékokat. A gyerekek nagyon várják a legfontosabb téli ünnep delegátusát (karácsonykor nem is nagyon szoktak nagyobb ajándékot venni, ez megmaradt sokkal inkább családi ünnepnek), szeretetük jeléül vizet, répát és szalmát szoktak egy tálba kihelyezni Sinterklaas fehér lovának. Itt újra megfigyelhető az  amerikaival szembeni egészséges életmód, hogy a gyerekek nem hízlalják fel tejjel és süteménnyel az amúgy is túlsúlyos Santa Claust, hanem empátiás érzékkel gondolnak a megfáradt lóra is. :) Zwarte Piet-ek az út során mindenféle tréfás dolgot csinálnak, ami vicessé teszi őket a kicsik szemében. Például a nagy utcai felvonulások során, amely ekmár három héttel december 5. előtt megkezdődnek a gyerekekkel beszélgetve elengedik a kezükben tartott lufit, vagy ügyetlenséget színlelve elejtik a kezükben lévő törékeny ajándékokat (na jó, lehet, hogy ez nekünk annyira nem vicces, de a huszonéves holland egyetemisták még most is nevetve emlékeznek vissza ezekre a történetekre). Ugyanakkor a Fekete Péterektől egyben félnek is gyerekek, mert a szüleik mindig azzal fenyegetik őket, hogy ha rosszak év közben, hajón viszik el őket a Zwarte Piet-ek Sinterklaas madridi játékgyárába, ahol legalább a következő ünnepig kell dolgozniuk. Amikor kicsit illúzió rombolóan megkérdeztem, hogy miért épp hajón, hiszen Madrid nem is a tenger mellett van, a hollandok válasza annyi volt: "Jaj, a gyerekeknek bármit mondhatsz, ők úgyis elhiszik!" Sinterklaas ünnepe egyébként csak az elmúlt 150 évben nőtte így ki magát Hollandiában, miután a középkori Szent Miklóst eredeti törökországi lakóhelyéről átköltöztették Madridba. És hogy miért? A válasz újfent nem egyértelmű: jobb az idő, közelebb van és a gyerekek jobban el tudják képzelni. Való igaz, hogy több holland család jár Spanyolországba nyaralni, mint Törökországba, de ezen analógiából kiindulva, szegény lappföldi Mikulás nagyon befürdött, talán neki is el kéne költöznie melegebb éghajlatra. :) Az étkezési szokásokon kívül, Santa Claus és Sinterklaas közti lényeges különbség, hogy utóbinak pápai süvegre emlékeztető fejfedője van és nem egyszerű pom-pomos sapkája, ami a keresztény hagyományokra vezethető vissza.

Na ez az igazi ünnepek kavakádja: minden nemzet számára ünnep, csak egy kicsit másként. Ez a kultúrális színvilág és forgatag december 5-ének estéjén Lentben teljes mértékben megmutatkozott. Az ISN külön kérte a mentorcsoportokat, hogy péntek este hét órakor gyűljenek össze, amolyan ünnepi és egyben egyfajta búcsú vacsorára. A mi csoportokban a skót Jacky boy (vagy ahogy a spanyolok mondják, csak Jak - igen j-vel és nem dzs-vel) főzött egy egy komplett menüsort készített az ünnep alkalmából. A krumplis-hagymás-csirkés levest az egyik skót nemzeti étel követte,a haggis. Nagyon jól hangzik a neve, és a töbségnek nagyon is ízlett, de biztos vagyok benne, hogy sokan nem kóstolnák meg, ha tudják, hogy mi is van a tányéron pontosan. De ki kell törni az előítéletek rabjából, hiszen a báránytüdő krumplipürével valóban isteni volt. A főételt után egy kis shortbread következett, Jack saját készítésű aprósüteménye, majd a desszert desszertjeként a skót vacsora elengedhetetlen fogása a whisky, amit ha autentikusan szeretnénk inni, fel kell hígítanunk egy kis vízzel. A tökéletes vendéglátó azonban mindenkire gondolt, és azok akik valamilyen csoda folytán nem szeretnék az alkoholos italokat, a skót traubiszódával, az IRNBRU-val csillapíthatták szomjukat. A vacsora után Sinterklaas is meglátgatott minket, a Zwarte Piet-ek pedig teleszórták a szobát speculaas-szal, kruidnoten-nel (tipikus holland édességek egész évben, de decemberben fogyasztásuk megsokszorozódik, lásd a képen a szokásos decemberi betűcsokoládéval együtt) és cukorkával. Csakúgy mint otthon, kis gyermekdallal köszöntöttük a Mikulást (https://www.youtube.com/watch?v=AQ-QAp9-Bbk -> mindenképpen nézzétek meg), pontosabban Sinterklaast, amit előző nap szívünkből megtanultunk az egyik egyetemi óránkra. Az összehasonlító alkotmányjog tanár, Kortman professzor, óráin ez ugyanis egyfajta hagyománnyá vált és mielőtt februárban nyugdíjba megy, szerette volna elénekelni az utlosó csoportjával, azaz velünk. Így hát, követtük a tanári utasítást: "Learn by heart, to sing by heart!".

Az utolsó nagy csoportkép elkészítése után pedig könnyed karácsonyi hangulatban, kellemes zenék közt folytatódott tovább kis összejövetelünk és a Love Actually-ben megismert dal, a "Christmas is all around you" (csak hogy teljes legyen a kavar a karácsony, Mikulás, Sinterklaas és Santa Claus között) valóban körülvett minket.