Baráti szolidaritás két vizsga között: "Te miért vagy ilyen barna? Mintha egy másik rasszhoz tartoznál!" :)

A szerdai összehasonlító alkotmányjogi vizsga a várakozásainknak megfelelően alakult: szóbeli beszélgetés a tanárral a tananyagról, magyar alkotmányjogi kérdésekről, konstruktív bizalmatlansági szavazásól, ombudsmanról, alkotmánybíróságról és a törvények szelleméről. Geri vizsgáját leginkább egy reggeli közös kávézáshoz lehetne hasonlítani, tekintettel arra, hogy aznap ő volt az első vizsgázó, így abban a megtiszteltetésben volt része, hogy Kortman professzorral kávézhatot. Később azonban rájöttünk, hogy az automatás ötven centes kávé (melyik tanár hívja meg a diákját Magyarországon egy kávéra a vizsga alatt?) pontosan 0,5 osztályzatot ért, hiszen Anna, mint második felelő már nem kapott kávét, viszont vizsgalapjára 7,5-es osztályzat került a 7-es helyett. 

A holland osztályozási rendszer kicsit hasonlít a romániaihoz, oly értelemben, hogy 10 fokozatú skálán kapnak értékelést a diákok a munkájukról, az elégséges osztályzathoz pedig legalább ötöst (egyes tanároknál és tárgyaknál pedig legalább 5,5-6-ost) kell elérni. Amolyan százalékos módszerként lehetne leírni, hiszen például 6,1-es osztályzatot éppúgy kaphat valaki, mint kerek 8-ast. E szisztéma szerint tehát lehetetlen tizest kapni, de már a kilences is ritkaságszámba megy. Annyiban jobb ez a rendszer, hogy valóban azt kapja az ember, amit teljesített és nagyobb értéke van a jobb jegyeknek, hiszen nálunk nem olyan nehéz négyest vagy ötöst kapni, továbbá nem lehet eldönteni, hogy az adott négyes egy tényleges négyes (pl. 7) vagy majdnem ötös (pl. 7,8),  netán épphogy négyes (pl. 6,8). Egyszerűen objektív az értékelési struktúra.

Anna után egy olasz fiú következett, merthogy előzetesen nem csak a napra kellett regisztrálnunk, hanem a megfelelő időponthoz is be kellett írnunk a nevünket, így könnyedén tudtunk kalkulálni az időnkkel, hiszen a hollandok nagyon pontosak: ha a papír szerint a vizsga 9.00-tól 9.45-ig tart, akkor ez a valóságban is így történik. Nincs csúszás, de nem is fejeződik be korábban. Bárcsak otthon is így működne! Ilyen kis apró dolgok miatt egyre közelebb érzem magam az országhoz, mert megvalósítja mindazt, amire valahol belül én is vágyom. Anna és Geri nagyon aranyosan szolidarítottak velem a Cultuur Cafe-ban, ahol az egy eurós csoda eszpresszo kortyolgatása közben korábbi vizsgatapasztalatokról beszélgettünk, és Gerivel egy sültkrumplira való fogadást is kötöttünk: ha jobbat kapok mint 8, akkor ő majszolhatja délután a forró szósz nélküli fritjes, ha pedig nyolc alá csúszok, akkor én. A vizsga kellemes hangulatban telt: nagyrészt a könyvben írt dolgokról  beszélgettünk, kicsit megfűszerezve a magyar sajátosságokkal, majd személyesebb, kötetlenebb vizekre eveztünk (család, otthoni rendszer, egyetemünk dékánja, a holland nyelv szépségei), melynek eredménye egy nagy adag sültkrumpli lett Gerinek dedikálva a karácsonyi hangulatú főutcán.

A vizsga után megkönnyebbülve mentünk be a városközpontba sültkrumplizni és karácsonyi ajándék körútra, igaz utóbbira Geri nem tartott velünk. Akármennyire is erős a feminim hatás a közelében, azért ennyi időt még nem töltöttünk együtt, hogy lelkesedve csatlakozzunk hozzánk egy több órás shoppingolásra. :)

Ez a kis muksó látható minden jobb belga-holland sültkrumplis hely mellett, a modernkori cégér. :)