Egy átlag európainak, illetve turistának San Francisco-ról 4 dolgo jut eszébe: Golden Gate, cable cars, viktoriánus házak és China Town. Ehhez képest a kínai negyedbe egészen eddig a pontig még nem sikerült eljtunom. Pontosabban mehettem volna korábban, de valahogy mindig is úgy képzeltem (már akkor mikor gyerekkoromban néztem a San Francisco-ban játszódó filmeket), hogy a Kínai negyedbe feltétlenül egy kínaival kell ellátogatnom. Nos, ez olyan jól sikerült, hogy 4 kínaival és két amerikaival sikerült körülvennem magam.

Sundai-nek (kínai RA) már korábban említettem, hogy milyen jó lenne együtt elmenni China Town-ba. RA lévén pedig kész programot szervezett, ami azért is jó, mert ha 7  fő vagy a felett van a résztvevők száma a Pedro Arrupe Kollégium által szervezett programon, akkor anyagi támogatást is kapunk. Ez azért duplán jól hangzik, nem?

Nagy nehezen de sikerült elindulni és összeszedni a csoportot. Chelsea (másik RA) és Ian képvisleték az amerikai közösséget. Sundai (mandarin), Kevin (cantonese) és Jason (ABC= American Born Chinse) Kínát, Edrik pedig anyai részen kínát, apai részen a Fülöp-szigeteket. Európa megint kisebbségbe került. Ahogy Chelsea mondta, most olyanok vagyunk, mint egy kis család, aki utazik. Hát tényleg olyanok voltunk. Csak azt nem sikerült eldönteni, ki az apuka és anyuka, így mind gyerekek maradtunk. Az idegen vezetés közös erő eredménye volt: Sundai kutatómunkája és trip plan-je merre menjünk, az én útikönyvem pontos címei és Ian iPone a térképpel. Ez a modern városnézés. A térképet felejtsük el....

Először persze vacsorázni mentünk (du. 4 körül), mert minden az evés körül forog. Egy 100 éves "sketchy" kínai helyre mentünk. Erről csak annyit, hogy az utcáról észre sem vettünk volna, nemhogy vállaltuk volna a bemenetelt. Az otthoni kínai gyorséttermek Michelin csillagos étteremnek számítanak a külsőt illetően. A földszinten az a látvány fogadja a betérőt, ahogy a szakács a húst vágja és őt megkerülve tudunk felmenni az emeletre, ahol az asztalok vannak. Kicsit olyan volt, mintha egy szűk holland bruin cafe lépcsőjén érkeztem volna a pázmány melletti Arany Ászokba, ahol még véletlenül sem jutott eszembe, hogy a kabátomat levegyem, mosdóra menjek vagy pohárból igyam a sört. De ez is az új élmény része és azokon a helyeken, ahol könnyebb cantonese nyelven rendelni, mint angoul általában jó helyek. Mindamellett, csak fennmaradt 100 évig a hely, amit itt aztán hosszú idő.

Szóval az étel finom volt, mint nagy adagokan hoztak ki és mint egy igazi család megosztottunk mindent a wou tang leves, kacsás rizs leves (amolyan pourage jellegű,  nagyon sűrű), rákos tészta, rákos rizstészta, zöldésgek, rizs, marha... Persze mindezt pálcikával. Megtanultam, hogy a pálcika a párokat jelenti  (vagy akit párunknak szeretnénk, stb) és mielőtt szétválasztaná őket meg kell nevezzük, hogy melyik melyik pálcika kit jelképez. Persze nem tudom pontosan egyformám szészedni, így aki a nagyobb részt kapja, az hiányolja jobban a másikat. Ez alapján el sem tudom képzelni Ákosnak mennyira hiányozhatok, mert ő kapta a vastagabb részt...

Miután jól laktunk a filmekben jól ismert kis boxokba tettük el a maradékot. Egyébként tényleg egészséges az ázsiai konyha, mert rengeteg zöldséget tartalmaz. És persze káposzta és répa nem volt a tányéro, mint az otthoni helyeken, hanem a legjavát kaptunk (csírák, kínai kel, stb.).

Ezt követően következett a teás hely, ahol kipróbáltnk a Monkey Tea-t. A jó tea sosem édes. Igen, ezt eddig is tudtam, csak úgy mint azt, hogy vétek elrontani a zöld teát cukorral és egyéb édesítőkkel.

Desszert pedig a Fortune Cookie Factory-ben. A hiedelemmel ellentétben a szerencsesüti nem kínai, hanem amerikai találmány, mely könnyebben eladhatóvá teszi a bizniszt. A kis gyár pont olyan, mint ahogy a dokumentum filmek alapjá elképzeljük az ázsiai robot munkát. 3 nő ült a gyárban és dolgoztak, ajtó nyitva, szabad bejárás, abszolút rendezetlennek tűnő körlmények. Kóstolót vehettünk és választhattunk hozzá szöveget is. Most már minden kis üzenetet nore bene-ként rakasztom bele a noteszembe. Úgy teszik bele a papír egyébként (ez midnig érdekelt), hogy a gép még melegen adagolja a süti lapocskákat, amiba a kis cetli kerül és csak rá kell egyet kézzel hajatni. Nagyon szerettem volna hazavinni, de azt hiszem csak morzsa mardana belőle. Majd keresek otthon legfeljebb! Persze Pedro számlára akartunk venni sütit, de nem akartak számlát adni. Na ekkor visszakerült a polca minden és érdekes módon előkerült a post it szerű papírra írt számla is. Ennyit a gazdaság kifehérítéséről.

A China Town Gateway (ez a nagy kapuja a negyednek) két oldalát oroszlánok díszítik. Az amelyik egy labdát tart a lába alatt (angolul persze a "ball" sokkal viccesebben hangzik) az a fiú, a másik pedig a lány. Én ugyan nem ismertem fel mi van az ő lába alatt, de az a kicsinye.

Miután végignéztük a kirakatokat (még a szuvenírek is olcsóbbak itt), a Union Square irányába indultunk. Nagyon karácsonyi hangulat óriás fával és 5 ágú vörös csillaggal a tetején. Nem értem, úgy csinálnak, mintha nem lett volna hidegháború... A tér közepére felállítottak egy jékori pályát is. nem lehet nagyobb, mint ami nálunk szokott lenni a Parlament előtt. Maximum drágább... Felmentünk a Macy's tetejére is (itt voltunk a múltkor a Cheesecake Factoryban). A süt most kimaradt, de a látvány gyönyörű volt. Alig bírtam betelni vele. Mint a filmekben. Vagy inkább, mint egy álomban...