Az amerikaiak híres pulyka ünnepét, a Hálaadást a megbeszéltek szerint Mártiéknál töltöttem. Ahogyan az ünnepeket szokás, családi környezetben. De hogy mi is a Hálaadás, amit mindig november 4 csütörtökjén ünnepelnek? Sok-sok monda és rege veszi körül ezt az ünnepet, annál is inkább, mert voltaképpen ez egy kitalált hagyomány. A mai Egyesült Államok területén az első hálaadást a hagyományok szerint 1621-ben ünnepelték a Mayflower fedélzetén az előző évben Plymouth-hoz érkező, az Újvilágba az európai vallásüldözések elől menekült telepesek, akiknek mintegy fele a hideg, az éhezés és az idegen, mostoha környezet áldozata lett az első télen. A telepeseket a vampanoag indián törzs segítette ezekben a nehéz időkben, megtanítva nekik többek közt a helyi halászatot és vadászatot, a kukoricatermesztést, a juharszirup kinyerésének titkát. A történet szerint az őszi bőséges termés után az életben maradt 51 telepes vezetője, William Bradford nagy ünnepséget rendezett, ahová az indiánokat is meghívták.

A hálaadás hagyományok szerinti történetének egyes részletei csupán az 1890-es és 1900-as évek elején alakultak ki, mikor az amerikaiakat megosztó polgárháború sebeinek begyógyítása és a nagyszámú bevándorló asszimilációjának megkönnyítése érdekében az amerikaiak igyekeztek megteremteni egységes nemzeti identitásukat. Azt hiszem, ezt a célt mindenképp elérték, mert Hálaadást mindneki ünnepli és vallától függetlenül képes egyesíteni az Újvilágba érkezőket egy közös identitás megteremtésével.

Az iskolákban szünetet rendelnek el (1 hét), ami azért vicces, mert ezt alig egy hónapon belül (kb 3 hét) követi a hosszú karácsonyi szünet.  Hálaadás tehát összehozza a családot, még azok a barátaim is hazamentek ünnepelni, akik egyébként nem szoktak hazalátogatni és augusztus óta San Francisco-ban vannak. Két dolog teljes mértékben elengedhetetlen az ünnepi napon: a pulyka és az amerikai foci.

Minden évben az elnök 2 pulykának kegyelmet ad, a populáció biztos fennmaradásánakszimbólumaként. Hát a mi vagy 7-8 kilós pulykánk nem kapott kegyelmet, este szépen elkészült a helyi grillen. A másik módozata a sütős megoldás, de sokan csak nagyon forró olajban sütik ki alumíniuem edényekben, melyet legalább 4 gallon olajjal töltenek meg. A magas hőfoknak köszönhetően csak a pulyka külső része lesz arany színű és ropogós, a belső hús részét azonban mindez nem érinti.Délelőtt Marshallék barátaihoz mentünk fel a közeli hegyekbe, ahol páran ezt a technikát választották.

A ranchen a vendégek száma olyan 50-60 körül volt és természetesen mindenki nagyn kedves. Lehet azt mondani, hogy felszínesek az amerikaiak, de az biztos, hogy a kezdeti kedvességük nagymértékben segíti a feloldódást és beilleszkedést. Természetesen nem mindenki ismert mindenkit egy egyszerű mosollyal és "Hi"-al tuti biztos módon nem unatkozott az ember. Az otthoni nagy öszjövetelek alkalmával mindig kezdődik a sugdolódás és összenézés, ha egy új arc megjelenik a nagyjából ismerős távolságban. Persze ez társaság függő nyilván, de e téren az itteni viselkedést jobban preferálom.

A táj gyönyörű volt és az északi fagy (igen, ez is California) után a napnak nagy ereje volt. A ranchen két nagy ház van: egy a családnak, egy pedig kifejezzeten ilyen összejövetelek számára. Mindneki wesco csizmában és cowboy kalapban nyomult és a parkolóban kizárólag pick up-ok sorakoztak. A western érzés teljes mértékben megvolt.

Az amcsik az ételeket nagyon forrón eszik, az italokat pedig jég hidegen isszák. Otthon 10 fok környékén már előkerül a pálinka és a forralt bor és a sör egy kicsit háttérbe szorul. Hát itt nem. A legnépszerűbb ital a gin fizz, melyhez eszméletlen mennyiségű jég kell. A hozzávalók sorbarendezése érdekesen hangzik, viszont az ízvilága nagyon kellemes. Szóval a jég mellett szükség van ginre, tejre és lime lére. Ezt kell egy erős mixerrel összemixelni.

A nap egyik fő eseményét számomra az agyag galamb lövészet jelentette. A hegyoldal egyik kanyarulatába már fel volt állítva kis szerkezet, ami a "galambokat" lövi ki és felsorakozásos alapon lehet megkezdeni a lövészetet. Eszembe jutott a Sydney-ben bronz érmes Igaly Dia, így megpróbáltam a sport komolyságát átélni, annál is inkább, mert igazi fegyverrel lőttünk. Nem, nem sportfegyverrel, hanem igazi amerikai shot gun-nal. Mikor megkérdeztem (ugyancsak naív módon), hogy akkor a vaktöltényt kell-e betenni, akkor először nem is értették a kérdésemet. Ugye a fegyver tartás alkotmányos jog Amerikában, már kezdik kicsit korlátozni és némi certificate-hez kötni. Ez nem vonatkozik a töltényekre.

Alex kitanított a különböző típusokról, illetve hogy melyikbe milyen töltény való és mit kell majd csinálni. Felkészített, hogy minél nagyobb a fegyver, annál nagyobb üt. Ezért kell erősen a vállhoz szorítani, hogy a test hullámzása elnyelje a lövés során keletkezett energiát. Marshall és az egyyik barátja felsorakoztattak és elmagyarázták merre kell lőni, mire figyeljek célzás közben és végig kövessen a puska csövével a célpontot, ne álljak meg vele. Hát nem egyszer egy mozgó célpontot eltalálni egy nagy mordállyal, de azért egyszer csak sikerült. Igazság szerint a vállamat kicsit megviselte a lövés sorozat, de mindenképp hatalmas élmény volt. Soha nem voltam fegyver ellenes és mindig is kiszerettem volna próbálni milyen lőni. Hát, rengeteg energiát kiad magából az ember, az biztos. Persze mind minderre, erre is a mérték és az óvatosság a jelszó.

A shot gun után Mollyékhoz mentünk át, ahol már a nagy család elkezdte a szokásos amerikai foci bajnokságot. A legtöbb amerikai család a tévében követi az NFL és az egyetemi bajnokság mérkőzéseit, míg a konyhában sül a pulyka. Hát mi mindezt modelleztük. :) Pesze nem az erőszakos módon. Mindenki a derekára illesztett egy kis övet, amelyre két oldalt tépőzárral volt odaillesztve a sárga (másik csapatnál piros) szalag. A szabályok nagyjából változatlanok, csak a nagy lökdösődést felváltja a koncepció, hogy a szalagot kell letépni a másik derkáról. Focit nézni mindenképpen élvezetesebb, mint baseballt, de játszani az igazi. :) A végén még touchdown-oltam is. Nem hitték el, hogy most játszom először. Mondtam, azért a dobási technikára Alex már korábban megtanított. :)

Az ünnepi készülődést teljes mértékben Marshall uralta. Nagyon finom volt minden és tényleg megvan a hangulata a nagy madárnak az asztalon. :) A tradicionális TD-i asztalon a pulyka mellett megtalálható a krumplipüré, vörösáfonya szósz, zöldbab és sütőtök torta is. Mind ott voltak. :) Ha majd egyszer saját háztartást és konyhát vezetek, mindenképpen sok itt (és hollandiában) tanult ötletet fogok importálni.

Pénteken nem siettem, ameddig tudtam, kiélveztem a család melegét és igyekeztem az utolsó két hétre feltöltődni energiával. Kipróbáltam Áron nyílját is a hátsó udvarban. Azért ez is nagyon szép művészet és igazi magyar dolog. Nem is meglepő tehát, hogy a Magyarországról hozott nyilak sokkal jobbak és könnyebben kezelhetőek, mint az itteniek. Még Alexel dobáltuk kicsit a baseball labdát, csakhogy az Xbox után a valóságban is teljes mértékben felvonultassuk az amerikai sportok garmadáját.

Érdekes viszont, hogy még le sem ment a Thanksgiving, a rádió már elkezdte játszani a karácsonyi számokat. A Hálaadást követő péntek pedig "Black Friday" néven ismert a köztudatban. Ekkor az üzletek nagy akciókkal várják a vásárlókat, abban a reményben hogy pozitív mérleget tudnak felállítani és így "feketébe mennek". Egyes boltok már csütörtök este elkezték a kiárusítást. Mások korán reggel nyitnak és a hajnal óta utcán várakozó tömeg csakúgy megrohamozza őket. Átlagosan évente egy ember meghal ebben az őrületben és nyitáskori taposásban. Idén szerencsére nem volt halálos kimenetelű akció. ŐÚjabb bizonyíték, hogy mennyire szeretek az amcsik várni és sorban állni. Azt hiszem a várakozást és sorbanállást minden épeszű magyar ember utálja, akaratlanul is arra az időre emlékeztet, mikor az élelmiszer beszerzése jegyrendszerrel működött, vagy szimplán a készlet volt szűkös. Nyilván ebből az én generációm már kimaradt és csak a családi elmesélésekből tudjuk mindezt, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy az utánam következő generáció miként fog viselkedni. Örülök, hogy még a régi rendszerben születtem, de már nem éltem sokat benne, hiszen átfogóan próbálom személni a dolgokat és az éremnek mindig a két oldalát figyelni, nem csak a tejben úszó Kánaánt meglátni.