Két hónap kemény szorgalmi időszak után megváltásként jött az őszi szünet. Ugyan csak, a hétfőt és a keddet kaptuk szabadnapként, de ez pont elég volt ahhoz, hogy kinyújtsuk egy kicsit a hétvégét. Maga az út alapos tervezést igényelt, így a pénteket kivettem extra szabadnapnak, hiszen a repülő szombaton reggel 6-ra volt kiírva és a visszajegyünk kedd este 10-re szólt. Így minden "ház" körüli dolgot elvégeztem,  bevásároltam, bepakoltam és még egy délutáni találkozó is belefért a programba.

Nagyjából minden második hónapban ráébredek, hogy milyen kicsi a világ, és valóban. Az elmúlt hetekben kiderült, hogy a gimnáziumi biológia-kémia tanárom történetesen szintén San Francisco-ban tartózkodik, így időt kerítettünk egy magyaros délutánnak. Érettségikor, sőt még az 5 éves osztálytalálkozó alkalmával sem sejtettem volna azonban, hogy egyszer a "világ másik végén" fogjuk egymással megosztani a megérkezéskori tapasztalatokat és élményeket. Összességében nagyon jó kis sétálós-Starbucksos délután volt.

Este pedig indultam is az olasz lányokhoz, hogy Loyolában aludjak, hiszen a taxit hajnali 3.45-re hívtuk. A korai indulásnak annyi hátránya van, hogy egy is hátránnyal indulunk neki az útnak az energiánkat illetően. Murphy törvénye, hogy csak 3 órás késéssel indult a gép, mert a műszaki átvizsgálás nem volt tökéletes. Laura (spanyol) persze teljesen ki volt akadva, hogy az ő idejét ne rabolják, főleg ha azt az alvástól veszik el, de végül megegyeztünk, inkább érkezzünk meg kicsit később, de biztonságban. Ahogy Anya mondaná, csak óvatosan-tempósan. :)