A Disneyland ötlet hamar le lett szavazva, hiszen rajtam kívül már mindenki volt a párizsi mesevilágban. No igen, ez Nyugat-Európa... :) Viszont mindenképpen szerettünk volna valami különlegeset csinálni Los Angeles-ben a városnézésen kívül. Azt hiszem a lehető legjobbat választottuk és egy csodálatos családi hangulatú vasárnapot töltöttünk az Universal Studióban.

Hollywood a filmgyártás felleggyára egészen az 1910-es évektől kezdve. A város tulajdonképpen a filmnek köszönheti fennmaradását, hiszen nem rendelkezik természetes ivóvízkészlettel. Ennek ellenére mai lakossága meghaladja a 4 milliót, az agglomerációt hozzászámítva pedig a 17 milliót. Szóval a filmkészítők nem akartak az Edison kamerák után licensz díjat fizetni, ezért New York-ból a nyugati partra szöktek. Döntésüket igazolta, hogy Californiában mindenféle természeti környezetetimitálni tudnak és a filmgyártás egész évben zavartalanul működhet a klímának kööszönhetően.

A nagy felhozatalban (Disney, Walner Brothers, Pixar, stb.) választásunk végül az óriásra, az Universal stúdióra esett. A borsos belépő (74$) mindent magában foglalt (étkezés és szuvenírt leszámítva) és valóban felejthetetlen élményben volt részünk. Kétségtelen, hogy ezentúl minden Universal produkcióra különös figyelmet fogok fordítani.

Először egy stúdió túrával kezdtünk. Kis vonatszerű  motoros szerelvények vittek körbe minket a stúdió egy részén. Különösképpen a kültéri díszleteken volt a hangsúly. Hihetetlen, hogy minden olyan valódinak tűnik a tévében és a filmekben, holott csak egy kis habarcs és kész is a Patyomkij makett. A Született feleségek Lila akác köze sem igazi és a házak belülről teljesen üresek. Minél több díszletet és makettet láttunk, annál inkább meg akrtunk nézni egy filmet. Mit tesz az emberrel Hollywood. Nagyon jó volt a túra abból a szempontból, hogy minden egyes díszletnél az kivetítőn a forgatott film részletét tekinthettük meg, így még inkább be tudtunk a dolgokat azonosítani. Ahhoz sajnos nem volt idő, hpgy ezeket leírjuk, hiszen Hollywood-ban gyorsan peregnek az események. A túra alkalmával egy kis vidámpark élményben is részünk volt: 4D-s szimulátor a dinoszauruszok földjén, rázkódó kiskocsival. Pár trükkbe is bepillantást nyertünk: miképpen robbantják az autókat és mozgatják őket beéíptett karok segítségével. A kamerán persze mindebből semmit sem látni. Modelleztek egy trópusi monszunt is és áradást, valamint "átszéletünk" egy tavat is (igazság szerint csak ketté volt vágva, de úgy tűnt, mint a kis szerelvény a vízen keresztül menne). Nagyon kell vigyázni, hogy ne higyjünk el mindent, amit a szemünk elé varázsolnak, mert nagy része csak szemfényvesztés. Ezzel persze korábban is tisztában voltunk, de biztos vagyok benne, hogy az amerikai fiatalok nagy része nem tudja elválasztani a valóságot a kreált világtól. Ez azért probléma, mert kis globalizált világunkban a világ nagy része amerikát majmolja, mely a negatívumokat is magával hozza.

Életem egyik felejthetetlen élménye volt a stúdióban töltött nap, de azért Hollywood nem vált a mindennapjaim részévé. Ugyanakkor számtalanal voltak nyakukba akasztott "annual pass"-al, ami azért egy kicsit túlzás. Továbbá külön spanyol nyelvű túrák voltak a helyieknek. Vicces, mert Jorge nem mindig értette mit beszélnek. Csomó új szót tanult, amit a Latin-Amerikaiak a klasszikus spanyoltól eltérően használnak. Persze ezerrel folyik a dolgok felnagyítása és eltúlzása. A probléma az, hogy az amcsik nagyon hamar megunják a dolgokat és újat kell kitalálni, mert nem tudják úgy élvezni az életet, mint mi. :) Ha csak egy szórakozóhelyre megyünk el, ott is maximum egy perc megy egy szám, utána lekeverik. Amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan is megy. A 15 perc hírnév 2010-ben valószínűleg már csak 10...

Ezt követte a Simpsons Ride. Nagy büszkélkedve mondtam mindenkinek, hogy a sorozat kreátora, Csupó Gábor, alias Klasky Csupo is magyar származású. A sorban állás során megértettem az amerikai sorban álló "múúúú" vicceket. Lényegben többet vártunk, mint amennyi időt az attrakcióval töltöttünk. Ez idő alatt pedig marhák módjára vezettek minket a kígyó szerűen szabályozott sorokkal. És hogy egy percre se unatkozzunk, több kivetítőn követhettük nyomon a Simposon poénokat. Fél óra után sikerült bejutni a Simpson szimulátorba. Lényegében a Studió állomásai helyet adtak a nyugaton olyannayira divatos "theme parkoknak". Itt a témát a film világa adta és minden egyes állomásnál kvázi vidámparkban érezhettük magunkat. Mielőtt beültünk volna a szimulátorba, végighallgattuk a kerettörténetet. A Simpson család vakációzni indult és elmentek a vidámparkba, ahol kisorsolták őket és egy különleges hullámvasútat nyertek. Továbbá magukkal vihettek egy másik csoportot. Ezek voltunk mi. :) Otthon is egyre több szimulátor van, de nem próbáltam ki őket, így összehasonlítási alapom nincs. A Simpson-féle azonban fantasztikus volt: teljes mértékben átéltük a zuhanás érzését a kacskaringós hullámvasútról. Ekkor elgondolkodtunk, hogy ha ilyen hiteles a kreált világ, minek építeni igazit? Illetve mindez a folyamat hova vezet... Nagy eszmeuttatásunkat Bart és Lisa Simpson törte meg, hiszen "ketelező" fényképezés következett velük. :)

Gyors sültkrumplis ebéd után következett a Shrek 4D-s mozi. Ilyenről nem is hallottam korábban és részemről teljesen elégedett voltam a 3D-s Avatarral és Alice in Wonderland-el és elképzelni sem tudtam, milyen extrát tartogathat a plusz D. Hasonlóképp a Simspson-ékhoz, végighallgattuk a keret sztorit, mielőtt elfoglaltuk volna a mozi székek közt a helyünket. Falkart szellemé változott és elraboltatta Fionat. Shrek és Szamár persze utána eredtek és vágtázó lovakkal üldözőbe vették a lator elrablót. A vágta alatt úgy rászkódott velünk a szék, hogy maj kiestünk. Igazi kis masszásban volt részünk. :) Amikor pedig a Szamár tüsszentett egyet, akkor pedig az előttünk levő ülésből víz spriccelt az arcunkba. Vicces volt. Hihetetlen, mennyit fejlődött a technika Chaplinóta. Azon gondolkoztunk a többiekkel, hogy mit lehet még kitalálni?  Mi lesz a trend 20 év múlva? Az otthoni 3D-s tévék lehet, hogy alapfelszerelései lesznek a modern háztartásoknak, de mi jöhet még?

A következő show alkalmával egy special effect show-ban volt részünk, ahol bemutatták mikén lehet filmet készíteni emberek és színfalak nélkül a technika segítségével. Ez azért ijesztő. Innentől kedzve, ha valaki befutott sztár akar lenni a film városában, jobban teszi, ha informatikusnak megy, mert nagyobb karriert futhat be, mint egy egyszerű színészecske...

A Horror Háza is nagyon tuti módon volt kialakítva elő figurákkal. A fények, a hangok és az utat keresztező imitált pókhólók olyan lelki állapotba hozták az embert, hogy még akkor is megijedt, amikor tudta, hogy a baltás gyilkos közeledik. Végigsétáltunk Frankenstein laboratóriumán és a kijáratnál a fűrész is lecsapott. Tényleg egész élethű volt, a lányokkal végigsikítottuk az egészet. :) Elisabetta nem jött velünk a Studioba, nem érdekelték ezek a dolgok inkább a várost járta.

Jártunk a Jurassic Parkban is. A dinók ugyan nem tűntek az elején élethűnek, de a fő produkc persze a végére maradt. Közeledtünk a T-Rex szájába, már majdnem bekapott minket (ez nem 3D volt), mire következett a fordulat és 90 fokos zuhanásba kezdtünk. Azért szimulűtor ide vagy oda, ez azért jobban megdobogtatta a szívünket és a vizből a megérkezéskor rendesen kaptunk az első sorban.

A napot a Waterworld-ben zártuk, melyet leginkább egy színház-kaszkadőr show-hoz lehetne hasonlítani. Kalóz sztorival volt dolgunk egy olyan világban, ahol a szárazföld már csak álom és a vízen folyik az élet (innen a theme section neve). Volt itt minden, lövős, robbantás, vízbe ugrás, jetski-zés, love story. A kaszkadőr színészek füles mikrofonba beszéltek, hogy halljuk is őket, majd a végén egy kis repülő is landolt a vizen.

Gyorsan felfrissültünk a hostelben, majd a kinézett olcsó kategórás japán Kabuki étterem felé vettük az irányt. Először ettem sushit (eddig csak a kis tekercset próbáltam). A lazacos sushi kifejezetten finom. Persze mikor kinyitottuk az étlapot Jorge-vel nem igazán értettük a dolgokat, így az olasz lányokat kérdeztük, mint a gyerekek: "És ez mi? És ez mi? " Ők egész gyakran járnak japán étterembe, így igazi szakértőnek számítottak körünkben. Az mondjuk jó kérdés, hogy egy japán étterem miért norvég Voss ásványbizet szolgál fel...

A nemzetköziség jegyében pedig egy ír pubban zártik a napot. Mint a rossz viccekben azonban nem volt olyan sörük, amit szerettünk volna. Röhej, hogy a közel 50 csap közül szinte mindegyik üres volt. Így a végén már boldogok voltunk a naranccsal díszített sörünkkel. Ez az igazi Orange County... :)