Lassan két hónapnyi szorgalmi időszak után, úgy gondoltam épp itt az ideje a spontán hétköznap délutánoknak. Mindehez a szép idő is hozzájárult, illetve a hónap első keddje, mely ingyenes múzeumi nap San Francisco-ban.

Hétfő délután a líbiai kultúrába nyertem apró betekintést Ahmednek köszönhetően. Hát igen, újabb sztereotípiák, hogy minden arabot Alinak vagy Ahmednek hívnak. :) Érdekes, hogy mindeketten Romániában születtünk ugyanabban az évben, de az elmúlt lassan 24 évben teljesen más irányt vett életünk. Talán az egyetlen közös bennünk az a vélekedés, hogy Amerika nagyon jó hely dolgozni és a jövőt megalapozni, de családot alapítani és letelepedni egyikünk sem tudna. Minden más különbözik. Mesélt a 40 éves kvázi diktatúráról és a líbiai választások manipulálásáról és arról, hogy a nőknek milyen sok jogunk van az ő országukban. Ugyan nem voltam még Tripolis környékén, de európai szememmel vizsgálva a dolgokat, ezzel minden bizonnyal vitatkoznék. Felhívta a figyelmet arra, hogy valóban a muszlimok fognak egy hamarosan világ uralomra törni, de nem a fegyverek és a terrorcselekmények által, hanem egyszerűen a szapora népesedési  politikájukkal - ők is heten vannak testvérek és az apukája diplomata. Ezzel továbbra is vitatkoznék és az ázsiai országokat tartom befutónak az újkor győztesei közül, márcsak azért is, mert az oktatásra egyszerűen nagyobb hangsúlyt fektetnek, mint az arab országokban. Mesélt arról, hogy a sivatagon keresztül hatalmas és hosszú csöveken szállítják a vizet a fővárosba és hogy ez egy teljesen felesleges beruházás, de Kadafi (államfő) szerint ez a világ nyolcadik csodája. Az más kérdés, hogy kb. 5 év múlva el fog fogyni a sivatagi vízkészlet és értelmesebb beruházás lett volna egy új technikát kifejleszteni, ami átalakítja a tenger vizet ivóvízzé. Na igen, egy kínai vagy japán biztos az utóbbi megoldást választotta volna... Ami a legmeglepőbb volt azonban, hogy a 21. században továbbra is hisz abban, hogy azok a legjobban működő házasságok, mikor a fiatalok nem ismerik egymást és úgy házasodnak össze. Hisz ezt tették a szülei is és mielőtt kijött volna a két éves Fullbright ösztöndíjjal Amerikába tanulni, mondta is az anyukájának, hogy találjon neki feleséget, hogy ne legyen egyedül. Hát én teljesen lehidaltam. Persze, a már háza bátyjai lebeszélték az anyukát erről a tervről. :)

Kedden igazi magyar délutánt tartottunk Julcsival. Nagyon jó volt kicsit magyarul beszélni és kószálni a városban. A MOMA-ban (Modern Művészetek Múzeuma) voltunk és a Science Museumhoz hasonlóan nagyon örültem neki, hogy ingyenesen jutottunk be, mert számomra túl elvont volt a múzeum nagy része. Volt egy Frida kép, amit még San Francisco-ban készített, illetve egy-két fotó és színesebb érdekes kép, mely az értékelhető kategóriába tartozott, a többi egyszerűen csak túl modern. Persz az is lehet, hogy csak én nem értek hozzá. :) Viszont jókat beszélgettünk és sétáltunk. Egy néni meg is kérdezte, milyen nyelven beszélünk, mert olyan olaszos dallama van, de mégsem az. :) Hát, legalább nem az oroszhoz hasonlította. :)