El telt az első egyetemi hét, eljött a péntek délután. Végre kiszabadultunk a campus környékéről két spanyol és egy olasz diákkal. Napközben a caffeteriában összefutottam Elisabettaval és megbeszétünk, hogy amint végzek délután, indulunk is a városba. Mindegy, hogy melyik részére szabadulunk be, de már alig bírtunk magunkkal, hogy újra kattintgathatunk a kameránkkal. :) 

Az egyetem mellett is megálló 38-as busz egészen a Union Squar-ig vitt minket. Chicago után valóban nem olyan nagyok az épületek, de egy átlag európai városhoz képest (kivéve Stuttgart) nem kicsik. A Square környéke tele volt divatosabbnál divatosabb boltokkal, mi mégis a meredek utcát szemeltük ki útvonalként, mely a China town-ba vezet. Pár száz méter után úgy döntöttünk, inkább cable car-ral (a tipukus helyi kis villamos) megyünk tovább. Az elsőre nem fértünk fel, annyi ember lógott rajta, de a következőn nekünk volt a legjobb helyünk: állhattunk, ülhettünk és pózolhattunk a kamerába.  :) Egészen a végállomásig mentünk, mely a Little Italy-hez volt közel és bejárható távolságnyira volt a beach is, szép kilátással az Alcatrazra.

Hamar betájoltuk magunkat a térképen és már ki is szemeltünk a Lombard Str.-et, mely a világ leghíresebb utcái közé tartozik. Korábban annyira meredek volt, hogy autóval nem is lehetett lehajtani róla, ezért apró kanyarokat vágtak rajta és bezöldesítették az egészet. A turisták a bérelt kocsiban (mind teli volt és vadul fényképeztek) élvezték az extrém körülményt és a kilátást, mely majdnem mindenhol páratlan a City-ben. A City egyébként az informálisan hivatalos neve a városnak, így mikor hivatkoznak rá, mindenki tudja miről is van szó.

Kicsit sétáltunk még a Russian Hill környékén (egyik legelitebb negyed), aztán vártunk pár cable car-t mielőtt visszaindultunk volna. Nagyon erős volt a hideg szél, így a 12 fokot még hidegebbnek éreztük. az átlag amerikai persze változatlanul papucsban. Igazán irigylem őket. Én is szeretnék úgy öltözkedni mindenféle következmény nélkül.