A multikulturális San Francisco órán az elmúlt időszakban megnéztünk egy filmet a Fillmore-ról, mely még a háború előtt időszakban a japánok és az afro-amerikaiak központjának számított és jelentősen átalakult a városvezetők nyomásának köszönhetően. Kíváncsi voltam a mostani Fillmore-ra, mely ugyan nem a legelegánsabb része a városnak, de továbbra is aktív utcai élet határozza meg.

San Francisco-ban az afro lakosság aránya elenyésző. Ugyan összességében a fehérek kisebbségben vannak demográfiai összetétel szempontjából, mindössze 4-5% a színesbőrűek aránya és az egyetlen amerikai nagyváros, ahol arányuk folyamatosan csökkenőben van. Pedig a népesség fenntartásával nincs probléma. Amerika ugyan nem a szociális rendszerre épül (lásd oktatás, egészségügy), ugyanakkor valamilyen szinten támogatja a nagy családosokat is. A helyiekkel való beszélgetésre alapozva azonban sok gyereket főleg ők vállalnak a "tudatos családalapítás" fényében. Ez természetesen továbbra is folytonos ellentéteket és konfliktusokat szül.

A környék történetéről röviden csak annyit, hogy lényegében Richmond és a belváros (Union Square) között terül el a Fillmore. Imádom, hogy utcákról neveznek el környékeket, amelyek meghatározóak (pl. Castro, Haight) és pár saroknyira az atmoszféra már teljesen más. Eredetileg az amerikai japánok lakták a helyet, de a II.VH alatt deportálták a városon kívülre, egyfajta megtorláskét japánn háborús szerepvállalása miatt. Tejesen ledöbbentem, mikor ezt először hallottam. Ezt követően ideköltöztették a feketéket, az állam által kisajátított japánok házaiba. Ekkor folyamatos volt a bevándorlás, majd a háború végeztével békésen éltek tovább a visszatérő ázsiaiakkal. A jazz uralta a város ezen részét és kellemes kisvárosi hangulata volt a kerületnek. A házakat viszont teljesen lelakták és a városnak új lakásépítési prjektbe kellett kezdenie, mert a viktoriánus házak felújítása drága volt. 8 sávos úttal (Geary) vágták ketté a Fillmoret, így mai területe lényegében tényleg csak pár saroknyira korlátozódik. A film közben elgondolkoztam, otthon mekkora botrány lenne hasonló lépés kapcsán...

Az utat a Japán Centerben (Geary-Fillmore sarka) kezdtem, ahol tényleg úgy érzi magát az ember, mint egy japán városban, ahol pár eladó még beszél angolul. Rendezettség és tisztaság mindenhol. Hiába, van különbség az ázsiai népek közt. Persze mindennek rendesen megkérték az árát a tokiói importnak köszönhetően. Az eladók pedig, ha csak egy képeslapot vettem is, kezüket összetéve és meghajolva köszönték meg a vásárlást. Nem csak éttermek és teázók voltak, hanem könyvesbolt (angol feliratot vagy címet sehol nem lehetett látni), origami bolt, antikvárium, tradicionális ajándékbolt, stb. Gyors ebédként vettem egy lazacos "rice ball-t", mely lényegében egy kis rizskocka kis zacskóba csomagolva (a dupla falú zacskóban ott leleldzik az alga), a közepén pedig a lazac falat. Ízre em volt vele baj, de még este is büdösnek éreztem az algától a kezem. Persze tiszta amatőr voltam, aki a nénitől megkérdezte merre van a mosdó, mert fél óra után sem találtam. Konkrétam mögöttem volt, csak nem tudtam elolvasni... Mikor megkérdeztem, milyen desszertek vannak kitéve, akkor meg teljesen naiv módon elfelejtettem az ázsiai vacsorát a fekete babos desszerttel... Hát mint kiderült, a színes porcukros pálcikára fűzött gombócokban is ez rejlett...

No sebaj, ennyi elég is volt a Japán Centerből, előbb meg kell tanulnom rendesen, hogy ki mit eszik pontosan. Igyekszem itt is nyitottnak lenni és mindig újat kiprbálni, de azért többször felrejlik a szkeptizusmus, hogy biztos jó lesz az nekem? :) Mindezt a Fillmore-ban kompenzáltam egy szép nagy epres-banános shake-kel. Nagyon tetszett a környéken, hogy az utcákra terjeszkedtek a kávézók és éttermek így a napsütésben olvasgatva tudtam élvezni az amerikai ízeket. :) Míg hollandiában szinte mindenki az utcán élte életét, ha sütött a nap, addig itt ez annyira nem egyértelmű a parkokat leszámítva.

A Fillmore Str. elején volt pár érdekes alak, akiktől a Tenderloin környékén rendesen megijedek, de számuk a belvároshoz képest elenyésző volt. Persze a filmekből ismert szakadt, tolókocsis, őszes bácsik folyamatosan papírzacskjukba kapaszkodnak és egy korty után máris előtör rajtuk az elégedettség...

Az utcán felfelé haladva gyönyörű kilátás nyílt az öbölre, Marinára (gazdag környék) és az Alcatrazra. tetszik, hogy még mindig megvannak a régi mozik és nem csak új filmeket vetítenek, illetve aranyosak voltak a kis hippi jellegű boltok is csupa érdekességgel.