Az utolsó iskolamentes nap a hétfő volt. Nagy lendülettel nyakunkba is vettük a várost, mi nemzetközi diákok. A hét fős csoport hamar lemorzsolódott, miután mindenkinek más igénye és intéznivalója volt: telefon, ruha, konyhai felszerelések, posta, drogéria,  stb. Még sikerült együtt kideríteni, melyik a számunkra leginkább megfelelő telefon tarifa. Nem volt könnyű a helyzet a nyelvek kavalkádjában, pedig az eladó, ugyan erős kínai akcentussal nagyon próbálkozott. Kiderült ugyanis, hogy csak SIM kártyát nem lehet venni, legalábbis drágább úgy.  Éppen ezért 30 dolláros LG készüleket választottuk, amit természetesen nem tudunk Európában használni. Hát igen, ez a fogyasztói társadalom. Meglepő módon, az amerikai rendszer mint mindig, ebben az esetben is furcsán működik. Nem csak a kimenő hívásokért, de a beövőkért is fizetek és ugyanez vonatkozik az sms-ekre is. Gondoljtok el egy tini szerelmet: 'Jól van, akkor majd este hívlak!' 'Megőrültél, azért én is fizetek, majd interneten keresztül beszélünk!'. Azért vannak olyan csomagok (szerződéssel és hűségnyilatkozattal), amelyekben nem kell fizetni a bejövő sms-ekért, stb., de azt nem nekünk találták ki erre a rövid időszakra.

Ezt követően bejártunk pár boltot Julcsival. A kedvencünk a Ross volt (Dress for less), ahol folyamatosan kiárusítás van. Julcsinak már megfelelő helyismerete van, hogy mit hol érdemes keresni, ami nagyban megkönnyíti a beilleszkedés folyamatát. Kicsit magyar napot tartottunk, de ez jól jött a lelki nyugalmunk érdekében. Mikor gyümölccsel is felszerelkeztünk és rácsodálkoztunk a 2,5 kilós gumicukor csomagra, 15 kilós rizsre, 3 kilós corn flakesre, az úton találtunk egy tévét, rajta egy felirattal, hog működik és el lehet vinni. Még ugyan nem sikerült beüzemelni, de megpróbáljuk. 'Csak' 3 sarkot kellett cipelni, kicsit megizzadtunk vele, de jó kis kaland volt. Itt ez is olyan természetes, senkinek fel nem tűnik, hogy két csak egy tévével mászkál. Mikor megérkeztünk a koliba, letettük egy pillanatra, hogy pihenjünk és kinyissuk a lift ajtaját. Ez idő alatt 3 fiatal srác libbent be az ajtón és felkapták a tévét, majd beszállták  liftbe. Még beszélgettünk is, hogy idáig cipeltük és milyen rendesek, hogy felhozzák. Ahhaa, mi kis naívak, alig tudtuk kitépni  kezükből, mikor ki akartak szállni a 3-on. Ez már majdnem olyan hollandos volt... :)