Az utolsó angyalok városában töltött napunkat Beverly Hillsben kezdtük, majd a híres Rodeo Drive felé vettük az irányt. A Beverly Hills-i residential area-ban nem sétáltunk, felesleges is lett volna, hiszen a pálmafákon és kerítéseken kívűl mást úgysem láttunk volna. 

A Rodeo Drive-on van az összes híres és dárga ruha bolt a Guccitól kezdve az Armani-ig, no és persze minden másodiknak olasz neve van. Hétfő reggel lévén még csak ébredezett a város, a mexikóiak lelkesen tisztitották az ablakokat és a kirakatban gondosan el voltak takarva az árak. Az Audrey Hepburn féle "Breakfast it Tiffany" (Álom luxus kivitelben) példáját sokan követték, hiszen Tiffany New York, San Francisco, Tokyo és Milan után itt is van. Szóval Julia Roberts féle Pretty Women módjára sétáltunk végig a fancy kirakatok között. :)

Ezt követően a Walk of Fame következett és a Kodak Theatre, ahol az Oscar Díjakat szokták átadni és a hírességek kéz és lábnyomai találhatók. Valóban igaz, hogy pár utcányira a csillogástól hajléktalanok fekszenek az utcán. Az egész város nagyon ellentmondásos és a '90-es években az O.J. Simpson ügy egész jól kihozta a város társadalmi rétegei közt húzódó ellentéteit. Az elején sokat nem láttunk, mert hatalmas tömeg gyűlt össze Cristina Aguirát ünnepelni, mert ő is kapott egy csillagot. Mi ennek kevésb örültünk, mert ez azt jelentette, hogy a körnék egy része le volt zárva. Hát ez valóban már túl sok volt: emberek, sikítások és szuvenírs shopok hada feldíszítve karácsonyi műfenyővel. Kész, feldíszített műfenyőket árulnak a boltokban, amivel elveszik december 24-e délelőttjének a hangulatát. Persze a tévében nagyon jól néz ki a tökéletes, dús fenyő, de azért csak az igazi a jobb. Ekkor rádöbbentem, hogy mennyire hiányzik San Francisco. persze itt is megy a népvakítás és parasztbutítás, de lényegesen kisebb mértékben, mint LA-ben.

Elsétáltunk a "Ripley's Believe it or not" múzeum, a Guiness rekordok múzeuma és egy vax múzeum mellett, majd mikor a tömeg kezdett feloszlani (ahogy mondtam, nem tartanak sokáig a dolgok), legalább a kznyomok egy része közelébe tudtunk férkőzni.

Végre találtunk egy közeli In-N-Out-ot, ahol a legjobb burger és a top helyen áll a fast food chain-ek listáján. Megállapítottuk, hogy holnaptól kezdve (mindig a holnap a legjobb nap...) diéta van, mert már úgy érezzük magunkat, mint a Super Size Me-ben. Ugyan itt nincsen super adag, sikerült mindenkinek a dupla sajt és húspogácsa menüt kérnie. Vissza kell szokjunk az otthoni adagkhoz. Eliana megjegyezte, hogy soha nem szokott cukrot teni a forró csokiba, de az elmúlt hetekben rászokott. Ekkor egy pillanatra én is megijedtem, hiszen mostanában én is teszek cukrot a jeges kávéba...Nembaj, keddtől visszaáll a heti rutin temérdek feladattal és tennivalóval, amikor majd normalizálódik a helyzet. :)