Vasárnap reggel gyönyörű napra ébredtem és mivel biztos voltam abban, hogy a többiek még a szombat esti Halloweenozás fáradalmait pihenik ki, nem bírtam várni és nekivágtam a városnak. Nem a belvárosba mentem, mert mint korábban említettem a kedvencem az óceánpart. Nem kell bemennem a vízbe, de mikor meghallom a hullamák moraját és beleszippantok a sós levegőbe, az igazi regenerálódást jelenti számomra. 

Először a Presidio északi részénél kezdtem, ami lényegében a Golden Gate Híd lábát jelentette. Meglepő, de megint találkoztam magyarokkal. Nagyszülők, akik a magyar-amerikai unokájukat látogatták meg, de a fénykepző képességeik igencsak megkérdőjelezendők. De nem zavartattam magam, gyorsan bejártam a Fort Pointot, mely a híd megépítése előtt az öböl őrző-védő funkcióját látta el. Igazi fegyveres knfliktusra nem került sor, de a katoai állomáson működő világítótornyok jó szolgálatot tettek a hajótörések elkerülésében.

Pár percig elnéztem a part mentén úszkál delfineket, miként tolják ki tarajukat a vízből, majd tovább folytattam a sétám a Crissy Field mentén. San Francisco-ban az egész óceánpart ki van építve és igazi kikapcsolódási helyül szolgál a közelben lakóknak. Rengetegen sétáltatták a kutyájukat és még többen futottak. A Crissy Field most egy hatalmas zöld füves területet jelent, de a '30-as években repülő gyorsulási versenyeket tartottak itt.

Egyszerűen  a mai napig nem tudok betelni az öböl gyönyörű látványával, különösen ha az idő is szép. Nem tudtam eldönteni, hogy az előttem levő Alcatrazt csodáljam, vagy folyton forduljak vissza a Golden Gate látványáért. Közben azon tűnődtem, hogy tegnap mikor a Pumkin Partyn felcsendült az 'If you're going to San Francisco' dallama, akkor Martin csak annyit mondott, hogy 20 év múlva biztos bőgni fog ezen a dalon. És milyen igaza van. Nem jött, hogy elhigyjem, hogy azon szerencsések közé tartozom, akik mindezt átélhetik. Nem egyszerűen egy szemesztert tölhetnek az Államokban, de mindezt San Francisco-ban tehetem, ami mostmár minden kétséget kizáróan Budapestet és Váradot követően a kedvenc városommá lépett elő. Beleborzongok a gondolatba, hogy tinédzser koromban arról álmodoztam, hogy San Francisco dimbes-dombos utcáit járom, és ez most mind valósággá vált.

Pihenésképpen a sütőtök ízesítésű latte-mal leültem egy kicsit a partra az árnyékba, mert a fekete csak úgy szívta magába a meleget. Körbe jártam a Szépművészeti Múzeumot és jól elbeszélgettem két orosz lánnyal. Nem gondoltam volna, hogy egyszer így megszeretem az oroszokat. A héten voltam megint az orosz pékségben és bevásároltam az orosz boltban is (lekvárt és zöld dió befőttet). Az egyik lány már jó pár éve itt él, de elmondása szerint beletelt pár évbe míg megszokta. Pláne, hogy aki állampolgárságért folyamodik, az 5 évig nem hagyhatja el az ország területét. Ez alól persze vannak kivételek, pl. családegyesítés esetén.

Csodájára jártam a Marine (óceán menti út) felsőosztálybeli házainak. Ezekhez képest Richmond valóban a középpolgárság kategóriájába sorolható. A közeli Fort Mason egy katonai laktanya volt, mely most egyfajta underground művész helyként szolgál kiállításokkal és színházi előadásokkal. Utoljára a Ghirardelli tér előtti mólót kerestem fel és készítettem gyönyörű képeket. Ez a rövid kis túrám olyan 5 km volt az online térkép szerint a kitérőket nem számolva. Ezek után már nincs is lelkiismeret furdalásom, hogy nem futva tettem meg a táv egy részét.

A lábaim alig várták már, hogy a buszon kicsit megpihenjenek. A 38-os persze (ez volt a második, mert átszállós a hazamenetel) megint dugig volt és olyan lassan vánszorgott a három sávos úton. Jól elbeszélgettem egy transzfesztitának kinéző afro-amerikai nővel, aki épp a Giants meccsre igyekezett a barátjával. Nem tudtam őket hova tenni, de olyan jó kedvemben voltam, hogy jóket derültem az ízés beszédén és vastagra rúzsozott húsos száján. Amikor felszálltam még meg is lepődtem, megint milyen alakokkal vagyok körülvéve, de aztán jól jött ki a lépés, hogy nem stikában kellet stírölnöm őket, hanem a szemtől-szembe beszélgettünk. Az egéz busz egyébként narancs-feketébe volt öltözve (Giants színei). Imádom, hogy a kedvenc helyeimen életében a narancssárga ilyen fontos szerepet játszik. :)