A hétköznapok rendben telnek a maguk kis rutinjában. A héten beköszöntött San Francisco-ba is az ősz, így előkerült a szekrényből a csizma és a kis kabát. Érdekes, hogy Kaliforniában a fiatalok többsége a koninentális évszakoknak megfelelő időjárás szerint öltözik. Ha azt vesszük, ez nem is olyan meglepő egy olyan vidéken, ahol nincsenek is igazán évszakok, de az emberek egyaránt szeretnének csizmát és flip-flop-ot hordani. Összességében nem sokkal hűvösebb a napközbeni átlag, mint az augusztusi volt, de azért sötétedéskor kicsit csípős a levegő.

A héten szokás szerint tesztek sora várt és hirtelen elszállt egy újabb hét, anélkül, hogy észrevettem volna. Túl vagyunk egy nagyobb midterm vizsgán is Public Speaking-ből. Azért teljesen más érzés úgy leülni tanulni a másnapi vizsgára, hogy évközben minden órán részt vettünk és hellyel-közzel mindent kijelölt részt elolvastunk már a könyvben. Itt nem cicóznak a vizsgaidőszakkal, folyamatosan kérnek számon. Mindkét egyetemi rendszernek megvan előnye-hátránya. Az biztos, hogy irigyelni fogom az 5 hét szünetüket decemberben és janurában, amikor az egyetem felé sem kell nézzenek. Ez az igazi kombinációja az otthoni giminek és egyetemnek. Az viszont jól esett, mikor a tanár a dolgozat beadását követően őszinte köszönetét fejezte ki, amiért mindig olyan érdeklődő vagyok az órán és közreműködő. Megköszönte, hogy az ő csoportját választottam és elmondta, mennyire szereti, ha nem csak amerikai diákok járnak az órájára, különösen, ha azokkal ilyen jól lehet együtt dolgozni. Nem is számítottam ilyen dícséretre. :)

A héten meginterjúvolt Justin (előző félévben volt Budapesten), mik voltak az elképzeléseim az Egyesült Államokról és ezek miként módosultak, mióta itt vagyok. Az egyik antropológia órájára kellett mindez. Megegyeztünk, hogy fizikailag lehet érezni a távolságot a két kontinens között és leginkább emberek, illteve ízek és ételek hiányoznak otthonról. Kérdezte, mit gondolnak az európaiak, illetve amerikaiak az Államokról. Hm, ilyenkor mennyire lehet őszinte az ember? Végül nem mondtam eget rengető meglepetést, hiszen tény is való, hogy minden sokkal nagyobb itt, mint otthon (utaktól szélességétől kezdve az autókén át az emberekig), illetve a többségnek fogalma sincs Európáról. Erre a legfrisebb bizonyítékot a nemzetközi politika óra adta, mikor kihúztuk azt az országot, melyről beszámolót kell készítenünk (földrajz, történelem, politikai rendszer, stb.) az év végére. Két lehetőség közül választhattak a két fős csoportok. Sean-nal (osztrák-amerikai srác) Belgiumot hamar kiejtettük és maradt Szaud-Arábia. Mire odajött hozzánk egy osztálytársunk, aki cserélni szeretett volna, mert azt sem tudta Horvátország melyik kontinensen van. Továbbá úgy tűnt, Belgiummal elhelyezésével is problémái akadnak. Na jó, de ő egy 19 éves diáklány. Viszont a Ph.d diplomás multikulturalizmust tanító tanáromról sem gondoltam volna, hogy fel kell világosítsam arról, Magyarország Európa közepén van...