Mivel az amerikaiknál nincsen farsang és a karnevál időszakot sem tartják, így tulajdonképpen a Halloween-kor van lehetőségük kicsiknek és nagyoknak őrült, ijesztő, sexi vagy egyszerűen csak ötletes maszkarába bújni. Emlékszem Hollandiában is pár héttel karnevál előtt a boltok megteltek új kosztümökkel és tutibbnál tutibb jelmezekkel. Az átlag holland család egy kisebfajta vagyont költ el karnevál idején és meglepő módon mindig a rákövetkező 9. hónapban születik a legtöbb baba. Ilyenkor kivételesen az utcákon is lehet alkohol fogyasztani.

Na azért nem ilyen elvakult a helyzet Amerikában és e vonatkozásban még San Francisco átlag város módjára viselkedik. Az ablakokban megjelentek a töklámpások, a házakra tökformájú lámpák világító testek kerültek és minden díszétés narancs-feketében tündöklik. Rémisztőnek tűnő felfújható bábuk díszelegnek az előkertekben és már a kollégiumban is "Trick or treat" feliratú dobozkákból válogathatunk az édességek közül. Éppen ezért, egy héttel a nagy esemény előtt, ideje volt elgondolkodni mi is szeretnék lenni Halloween estéjén. Őszintén szólva fogalmam sem volt,  csak azt tudtam, hogy nem szeretnék sokat invesztálni ebbe az "ünnepbe", ami nálunk otthon a halottak napjának felel meg. Az olasz lányok tanácsára nekiágtunk a Haight-Ashburrynek Martaval péntek délután a két órám közt. A Haight-ről már írtam korábban, hogy ez a hippi negyede a városnak. A dowtown után talán ez a második legnagyobb gyűjtőhelye a hajléktalanoknak. Bár azon sem lepődnék meg, ha csak nagyon szakadt és szabadságot kedvelő emberek lennének, akik szó szerint szeretnek az utcán csövelni. A nyomtatott sajtóban is több cikk jelent meg az elmúlt hónapokban a Haight-ről, hogy a helyi Mcdonalds az 1$-os menü árat 1,50$-re emelné (+10% adó), aminek következtében sokan elkezdtek tüntetni és transzparensekkel vonultak az utcákra, hogy mindezzel a megélhetésüket veszélyezteti a gyorsétterem lánc. A tüntetők közt sok fiatal is volt, ami igen szomorú. Utána kell néznem, mi lett ennek a vitának az eredménye. A másik kezdeményezés a boltosoktól eredt, akik megtiltanák az utcán való ücsörgést. Sok bolt kirakatára ki van írva, hogy a bolt előtt feleslegesen senki ne várakozzon, de ez külnösen az utcai zenészekre és zömben állatokkal kolduló hippikre vonatkozik. Az ellenérv, hogy a Haight az a városrész, ahol mindezt meg lehet tenni és egy ilyen szabályozás a környék "történelmi" hangulatát tüntetné el.

Na, egy kis kitérő után visszatérek a Haight-beli boltokhoz. Rengeteg kis kávézó, bár (ahol a happy hour már délután megkezdődik), tetováló és piercing szalon, valimint ruha bolt található egy rakáson. A divatboltok nagy része second hand és hajmeresztőbbnl hajmeresztőbb kollekciókkal találkozhatunk a Halloween szezonon kívül is. Mi is egy ilyen "turi" boltba tévedtünk be, ahol tematika szerint sorolták a ruhákat. A rendszerezés alapján sorra válogathattunk a katona, rendőr, matróz, cheer leader, sport, cserkész, vadnyugat, etnikumi, disco és történelmi ruhák és kiegészítők közül. A pikantériája a dolognak (és ez az eltérés a holland móditól), hogy ezek nem kosztümök, hanem rendes ruhadarabok voltak. Persze gondos körültekintést igényelt a válogatást, hiszen 40$ alatt szinte semmit sem lehetett kapni. Marta gyorsan lecsapott a cserkész ingre, hiszen a spanyol mellé szeretett volna egy amerikait is. Én továbbra is tanácstalanul nézelődtem. Még volt időnk elmenni egy másik boltba, ahol viszont egyből kiszúrtam a 14$-os gésa ruhát (nem kimonó). Igaz kicsit bő, de ennél több pénzt és időt nem érdemel még a halloweeni készülődés sem. Majd megkérem a japán lányokat, segítsenek a smink elkészítésében következő vasárnap. Azért nagy könnyebbség volt, hogy ilyen operatívan sikerült a kosztüm feladatot kipipálni. :)

Délután nagy brain storming-ot tartottuk a mediterrán csapattal. Terveztük, hogy ellátogatunk a Yosemiti Nemzeti Parkba és túrázunk együtt a mammut fenyők közt. Az idejárás előrejelzés azonban egész hétvégére zuhogó esőt mondott egész Kaliforniában. Egész héten olyan kis nyugodt voltam, hogy Eliék mindent intéznek, erre kiderült, hogy semmit sem szerveztek le, így nem járt különösen nagy fájdalommal a túra elnapolása.

Kárpótlásul Laurával és a spanyolokkal (az olasz lányok olasz estére mentek) a nyakunkba vettük este a várost. A fiúknak egy nagyon elegáns és különleges helyre esett a választásuk. A Starlight a Sir Francis Drake Hotel 21. emeletén található, lenyűgöző kilátással a Union Squarre és az egész városra. Laurával már a hotel előterében teljesen le voltunk nyűgözve. Nem akartuk elhinni, hogy Las Vegas után San Francisco-ban is lehetőségünk nyílik hasonló helyre elmenni. Jót mosolyogtunk, mikor jó kis amerikai módi helyett a liftben a 12. emeletet a 14. követte, nehogy a 13-as szám balszerencsét hozzon az épületre. :) A Starlight egyébként a '30-as évek eleganciáját varázsolja a 21. századba. Az emelet nagy részét az étterem foglalta el, illetve a bár és a bár résznél található lefoglalható "pezsgős " asztalok. A táncrésze a helynek relatíve szűkös volt és mi voltunk a legfiatalabbak közel s távol. Jó tudni, hogy van egy ilyen hely, ahol korhatárra való tekintet nélkül járnak szórakozni az emberek. A leginkább természetesen a panoráma volt lenyűgöző és az élő zene. A jazzes-bluesos hangzású kizárólag feketéből álló zenekar nagyon jól játszotta a mai dalokat is és a "Your crazy-t" azóta is magamban dúdolom. Hatalmas élmény volt, hiszen nem minden nap járok ilyen helyeken.