Egész jól sikerült a reggeli páros prezentációm. Maga a téma unalmas volt (legalábbis én nem nagyon rajongok nyelvtani jellegű dolgokról előadást tartani), de jól megoldottuk az Amerikában született venezuellai sráccal a feladatot. Nem volt időnk személyesen megbeszélni a részleteket, így mindkettőnk otthon dolgozott és elektronikus úton tanácsokoztunk. Az előadásnál pedig úgy tűnt, mintha ezt olyan sokszor gyakoroltuk volna.

Érdekes, hogy mire képes a rendszeresség. Heti kétszer két és fél óraát tart ez a tanóra és majdnem minden héten kell prezentálnunk vagy beszédet tartanunk, vagy viccet mesélnünk. Ezek nem tartanak tovább 5-10 percnél (a vicc még kevesebb is), de ahhoz épp elég, hogy hozzászokjunk a közönséghez. Más ez, mint az otthoni órarai felelt. Emlékszem, hogy egyes tárgyakból nagyon szerettem felelni (humán tárgyak), de így visszaemlékezve ezek inkább a tanár irányába szóló feleletek voltak. Nem az osztálynak kellett beszélni, hanem sokkal inkább egy tanár-diák magán beszélgetésre hasonlított a dolog, ahol a felkészült diákok fel tudták venni a fonalat, a többiek pedig lapítottak, hogy nem ők állnak kint a táblánál. Apropó, a gimis kémia-biológiai tanárom is itt van SF-ban egészen júniusig. Ha minden igaz, nemsoká találkozunk. Milyen kicsi a világ... Szóval azt akartam mondani, hogy az állandó tényleges osztály elő kiállásból nagyon sokat tanul az emeber. Ezen az órán nem is annyira a tartalom a lényeg, hanem sokkal inkább az előadás mód. Persze ez nem jelenti azt, hogy a csütörtöki fél órás (ilyen hosszút nem hiszem, hogy valaha is tartottam volna hivatalos keretek közt) amerikai külpolitikás előadásomtól nem félek. A téma a terrorizmus, szóval kíváncsi vagyok a hozzászólásokra.

A nagy melegben nem volt kedvem otthon ülni, így sikeresen kombináltam a napozást az olvasással a USF zöld részén (ebből egész sok van). Nem kell aggódni, ez a délutni órára  esett, a biztonság napozási időszakra, így másnap már szép barnán és újra teljesen egészségesn tündököltem. :)