Mivel szombat este már kezdtem érezni a jótékony hatását a hangomra nézve (nem kell izgulni, otthon ez még véletlenül sem fog előfordulni :P), de még mindig nem volt 100%, ezért nem vágytam vasárnap nagy társaságra. A múzeumot is végig suttogtam a lányokkal. :) Lényeg ami lényeg, hogy még szombat este kinéztem az interneten egy közeli kis amerikai reggelizős-bédelős  helyet. Továbbra is áldom a technikát (bár néha olyasmi érzésem támad, hogy kezd elsuhanni mellettem), hogy néhány pötyögés mennyi mindentől megkímél minket. Nem csak, hogy a temérdek lehetőség közül kiválasztottam a helyet, de még a kommenteket is végigolvastam, ki mit evett, hogy ízlett nekik és nagyjából milyen árakra lehet számítani. Lefekvéskor már majdnam éreztem a másnapi omlett ízét a számban, amit elképzeltem.

A filmeken úgy megtetszettek az útmenti bacon-os, tojásos reggelizdék a magas bárszékekkel forró illatos kávékkal és palacsintával, hogy könnyen jött az elhatározás, ezt nekem is ki kell próbálni. Akárhogyis, az 'Eats' nem éppen a nagy tágas, autópálya menti reggelző helyet testesítette meg a műbőr ülésekkel, de az ablakkal szemközti bár szerű megoldás kárpótolt. Még mielőtt beléptem volna a service már fogadott, hogy hány személy lesz. Egyáltalán nem lepődött meg, mikor mondtam hogy csak egy. Otthon egyedül  maximum kávézni jár az ember, vagy gyorsétkezdébe, illetve kifőzdébe. Itt a reggelitől kezdve a vacsorig mindnen belefér a palettába. Természetesen nem én voltam az egyedüli nő az 'Eats'-ben (azért örülök, hogy otthon vár a kis páron és nem kell egyedül mennem). Mikor leültem, ismerős étlap fogadott. A rend kedvéért végignéztem, de maradta a lazacos omlett mellett. Külön díjazást érdemel a hely kávéja: kis csészés espresso, igazi hígításmentes kávéízzel. Csak mint otthon. :)

Amíg vártam a reggelimre, elméláztam a családias hangulatú hely belső  design-ján. Kerek asztalok, csacsgó emberek, nagy kávés csuprok, virágok. Tetszetős volt, egészen megszerettem. Minden bizonnyal az ablakon beömlő napsütés sokat nyomott a latba. Na és a reggeli, még finomabb volt, mint elképzeltem. Egész mosolyra húzódott a szám. A nap kezdetén (olyan 11-12 óra közt, a levelezések és skyp hívások elintézése után) már kitűnő volt a hangulatom és a sok tanulnivaló ellenére alig vártam, hogy nekivágjak egy új, eddig ismeretlen városrésznek. Nem volt kedvem buszozni, így a közeli Presidiora esett a választás.

Korábban már a Golden Gate Parkba is teljesen beleszerettem (valahogy mindig a Városliget analógiáját jelenti számomra, ezért lehetetlen nem szeretni), de a Presido... Hát igen, szerencsések (és gazdagok) azok az emberek, akik ezen a rekreációs parkban laknak. Pár órás sétám alkalmval csak egy részét sikerült bejárnom. Itt is van golf pálya, akár kezdőknek is. Milyen vicces, hogy szerdán reggel pont ide jövünk gyakorlni a szokásos egyetemi focipálya helyett. :) Több jelzett és kiépített túra útvonal létezik, melyen keresztül végigjárhatjuk a fontosabb kilátópontokat. A leggyönyörűbb az Inspiration Point volt, mely minden kétséget kizáróan nagyon inspiráló. A golfpálya magasságából lettem figyelmes, hogy a messzi távolban a lábunk előtt hever az óceán. De álmomban sem gondoltam volna, hogy vitorlások hada fogad az öbölben és a jellegzetese Alcatraz. Festménybeillő volt, amint egyben előttem volt a sziklával körül ölelt öböl a káprázó napsütésben.

Rövid kis túrám alkalmával csupán a Presidio déli részét sikerült bejárnom. Itt lényegében mindig észak-délben adja meg mindenki az irányt, de azt nem tudom, hogy ennek oka a történelmi háborúban rejlik-e. Jó nagyot sétáltam az eukaliptuszok és fenyők közt mire újra megpillantottam az óceánt. Igen ám, de immár nem határolta kis öböl. Tudtam, hogy a legközlebbi szemközti pont Ázsia. Persze a hegytetőről (nem kell félni, nem sziklát mászni mentem) még le kellett valahogy jutnom a parthoz. Ehhez igénybe kellett vennem némi kerülőutat (de mivel nem volt meghatározott célom, melyik úton megyek, így nem is tévedtem el), de megoldottam a helyzetet. Kis ösvény vezetet a sziklás parthoz, ahol egy újabb (immár nem hivatalos) kilátópont volt. Mögöttem a Golden Gate parkkal.  Hurrá, megvan a tökéletes tipikus San Francisco-i képem. :) Felmértem esélyeimet, merre tovább. Szívem szerint a Golden felé vettem volna az irányt, de az nagyon nagy kitérő lett volna és otthon már várt a nemzetközi politika könyvem. Pontosabban a táskámban volt, bár mint utóbb kiderült, csak megnyugtatásként dobtam még reggel be. Ígyhát a Baker Beach felé vettem az irányt. Igen, egy újabb tengerparti plázs. Van belőle elég, de gyönyörű szépek.

A Baker Beachről azt kell tudni, hogy sokkal rövidebb és keskenyebb a kiülős része, mint például a Golden Gate Park végén található Ocean's Beach-nek, viszont a hídra való kilátás egész különlegessé teszi a panorámát. Rövidebb utvonalom mentem és szandálomat levetve (persze okos kislány voltam reggel mikor ezt választottam a nagy melegben) már a homokos lépcsőkön sétáltam lefelé. A nagy mosolygás és felszabadultság közepedte azon gondolkoztom, mit olvastam, hallottam még korábban a Bakerről. Amint leértem a partra, persze beugrott. Ez San Francisco nudista strandja... Na jó, ez csak egy rövid szakaszra érvényes, de látványnak több volt, mint amire fel voltam készülve. Gondolom rossz időben hasonló problémájuk nincs az ide érkező látogatóknak és turistáknak. Maga a plázs egybként nagyon kis családos volt. A szokásos kutyasétáltatás, sárkány eregetés, nagy hűtőtáskás spájzolások, homokozás és társaik. Egy kicsit én is megpihentem és néztem a körülöttem lévő napfürdőzőket (ez már nem a nudista rész volt!).

Délután 3-ra értem haza és rövid felfrissülés után (kötelező napi híradó megnézése) neki is fogtam az éjszakába nyúló tanulásnak.