Eli (az olasz barátnőm) már hetekkel ezelőtt elküldte a linket, amin keresztül ingyen jegyet tudunk foglalni egy tetszés szerinti múzeumba a Múzeumok Napja alkalmából. On-line le is foglaltuk helyünket a Természettudományi Múzeumba. Korábbi sétáim alkalmával már kigyönyörködtem magam a Golden Gate Park múzeum együttesén (De Young múzeum épp szemben van vele), illetve 30$-os jegyárán, de most végre sikerült belülről is felfedezni. Az épület csodálatos és számos építészeti remek megoldást tartalmaz. Mondhatni ez jobban lenyűgözött, mint maga a tartalom. Bár elképzelhető, erősen rányomta a bélyegét hangulatunkra, hogy nagyjából ugyanannyi időt töltöttünk bent, mint a sorban. Az Aquarium tetszett a legjobban (a Planetárium részébe sajnos nem jutottunk be). Részt vettünk kígyó bemutatón és túléltük a gyerekek rohamát és sikoltozását is.

A múzeum óta pihenés és tanulás a program. Legkésőbb csütörtökre vissza kell szereznem a hangom, így most napi több liter teával dolgozom a témán. :)

Mindezek ellenére a nap fénypontját mégis egy telefonhívás jelentette. (Igen, már kezd visszajönni a hangom). Sokszor milyen kevés elég ahhoz, hogy feltöltődjünk pozitív energiával. Akármennyire vagyok lefoglalva a San Francisco-i élettel, azért hiányoznak az otthoni nagy családos találkozások és ebédek. Nos, pontosan ezt az űrt töltötte be Apa volt osztálytársának, Mártinak a hívása. Kiderült, hogy San Francisco-tól csupán 40 km-re lakik és nagyon várja, hogy meglátogassam. Én is!

Most, ahogy visszaemlékszem a hollandiai időszakra, ott is olyan jól esett az eindhoveni és a bonni magyar rokonok meglátogatása. Valahogy teljessé tette a képet, hogyan működik nem csak a külföldi diákélet, de a családi hétköznapok világa is.