A szombat délelőtt zömében a következő hétre való készüléssel telt. Erre a hétvégére a Koret az "oudoor advenduter trip" keretében baseball nézést szervezett. Tekintettel arra, hogy ezen korábban már részt vettem és inkább a hízókúra kategóriájába tartozott az esemény, mintsem a testet-lelket átmozgatóéba, így úgy döntöttem tartalékolom energiámat (és kis pénzemet).

Este a Loyolában jöttünk össze megünnepelni az egyik J-1 vízumos (csak így emlegetjük azokat, akik egy szemesztert töltenek az Államokban cserediákként) ír srác születésnapját. Jó kis társaság gyűlt össze, bár meglepő módon a végére az amerikaiak eltűntek és csak az európaiak maradtak. Úgy tűnik, nekik a génjükbe van kódolva ez a hajnali két óra. :) Mivel kissé hangosak voltunk, ezért egyik apartmanból vándolrultunk a másikba, hogy túljárjunk a Resident Advisor-ok eszén. :) Az ún. RA-ék (folyosó felügyelők) szigorát említettem, mikor a spanyol srácnak elkérték az adatait egy sör kibontása után. Nacho a héten említette, hogy már megérkezett az 50 dolláros büntetés, amit be kell fizetnie, illetve részt kell vennie egy alkohol tanfolyamon, mely a leszokásban segít neki. Na ezt már valóban álszentségnek érzem. A magyarok aztán értenek ahhoz, miként kell elereszteni a gyeplőt, de az semmi ahhoz képest, mire képesek az amerikai fiatalok. Egyszerűen túl sok a szabály és a 'not to do' lista, hogy amint lehetőségük nyílik, kezdődik az ereszd el a hajam buli.

Ha már európaiak, akkor tegnap azt elfelejtettem megemlíteni, hogy a görög srácot természetesen Nicosnak hívták. Amint kimondta a nevét, nevetnem kellett. Mint a képregényekben, úgy bukkant fel a fejemben a 'Bazi nagy görög lagzi' jelenete, hogy a csaldi bemutatásnál mindenkit Niconak vagy Nicosnak hívnak. :)

A osztrák-amerikai sráccal is összefutottunk az este folyamán és kölcsönösen megegyeztünk, hogy holnap 'lusta vasárnapunk' lesz. Egyedül ennyit tud magyarul (már megtanítottam a jó reggeltre és estére). Az egyik ismerős magyar zenekarnak ugyanis van egy lusta vasárnap című száma, ami nagyon tetszik neki, így megjegyezte a címét. :)

Hogy a vasárnap se teljen unalmasan elhatároztam, bejárom a Presidio környékét. A Presido egy másik nagy park, ahol több múzeum található és könnyen meg lehet közelíteni az óceánpart felől. A nagy felfedező tervem igen hamar megdőlt. Történt ugyanis, hogy teljesen beleszerettem a nagy sziklafalba ütköző tengerpartba és a közeli 'Seal Rocks'-ba. Felszabadultam sétálgattam a homokban, de nem amolyan kaliforniai módra: pulcsi és cipő védett az enyhén ködös időjárásban. Emberek jöttek-mentek mellettem és meggyőző távolságra voltam víztől is. Persze egy nagy hullám elég ahhoz, hogy az előre tervezett program dugba dőljön. Igen, térdig vizes lettem és hamarosan enyhén csepegni is kezdett, így Sün Balázs módján a buszegálló felé vettem az irányt. Egy nagy KFC szendviccsel leptem meg magam, hogy cuppogó homokos cipőben vágtam át magam a városon. :)