Public Speaking órán tartandó prezentációkra és csoport előadásokra alaposan fel kell készülnünk. Nem elég elmondani a beszédünket, kötelező az írásvetítő és a kis index kártyák használata a tanárnak benyújtott részletes vázlat mellett. Mivel a könyvtárban nem lehet írásvetítő fóliára (transarency) nyomtatni, ezért a Fed Ex-hez járunk a kis pend drive-unkkal (vicces, hiába hívjuk otthon angolul ezt a kis szerkentyűt, az ittenieknek fogalmuk sincs arról, hogy az mit jelent, mert itt a flash drive kifejezés dívik).

Már akkor meglepődtem, mikor a csoportmunkás fóliát mentem kinyomtatni. A tematikánk szerint mi voltunk az űrhajósok és a csoportnak tanítottuk meg, hogy kell a földönkívülieknek beszédet tartani, ha megérkeznek Bambonya bolygójára. A srác a Fed Ex-nél közölte, hogy az egyik dokumentumot nem tudja kinyomtatni. Kérdésemre, hogy miért nem, tudja kinyomtatni az volt az egyszerű válasz, hogy E.T. képét (amit mint illusztrációt szúrtam be) csak akkor nyomtathatja ki, ha a film készítőktől hozok írásos engedélyt... Hm, egy csöppet ledöbbentem. Persze, valahol világos az álláspontja hiszen a szerzői jogokra itt hatalmas hangsúlyt fektetnek, de akkor is... Egyáltalán mi számít közismert figurának? A másik fólián például Avatarhoz hasonló kék alak szerepelt, amit gond nélkül ki is nyomtatott. Eléggé riasztó és szubjektív, hogy egy munka végeredménye attól függ, milyen a kiszolgáló pultos fiú filmkultúrája...

Vegyünk egy másik példát! Otthon szinte természetes, hogy az egyetemhez közeli fénymásolókban rendelésre sokszorosítják a tananyagot. Ennek értelmében nem is a diáknak kell megszereznie a többszörösítésre váró könyvet, sőt, lényegében egy percet sem kell eltöltenie a fénymásoló felett. Ezzel a módszerrel akár a tankönyv árának felét is megspórolhatja. Lassan egy hetes egyetemi karrierem során még SOHA nem láttam senkit fénymásolt könyvvel mászkálni. Persze van egy-két kurzus, ahol nincs könyv és a tanár egy központi rendszerre (Blackboard) tölti fel az olvasni valót, ami egyénenként vár kinyomtatásra. Általánosságban mégiscsak a használt könyv rendszer működik, illetve a könyv kölcsönzés. A tulajdonhoz való laza kötődés másik nagyon amerikai dolog. A többségnél a könyv csak egy eszköz, amelyre szükség van a kurzus teljesítése érdekében. Amint megvan a kredit, nincs rá szükségük és könnyen megválnak tőlük. Az egyetemi könyvesboltban az új könyvek mellett lehet használtak is kaphatók. Az eddig megvásárolt 5 könyvem közül például  három használt. Amikor pedig egy új könyvet vettem a kasszánál megkérdezték, hogy ténylegesen megszeretném-e venni, mert az említett könyvet egyaránt lehet bérelni is, ami 45%-al kevesebbe kerül, amennyiben a szemeszter végén megkímélt állapotban visszahozom.

Na de nagyon elkalandoztam most a könyvek világába, mikor a copyrights-ról szerettem volna írni. Mi délután mikor mentem a Koretbe, a bejárati ajtónál elhelyezett óriás LCD Tv-n saját magamat láttam szörfözés közben. Egész jó kép lett: behajlított térdekkel, kissé előredőlve, karjaimmal egyensúlyozva állok a szörf deszkán. Mondanom sem kell, mennyire megörültem, hogy megérkeztek a képek. Rögtön meg is kérdeztem, hogyan kaphatjuk meg őket. Ahhha! Hát, meglepő módon, ez nem csak úgy megy ám. Azt meg kell említenem, hogy még Santa Cruz-on azzal hitegettem minket, hogy mindenkiről készül kép, amit utána meg is kapunk. Igen ám, de az egyetem nem adhat ki semmilyen képet a keze közül, ami szervezett programon készült, még akkor sem, ha pl. kizárólag én vagyok a képen...

Álljunk egy meg egy percre! Hogy is van ez? Én a beleegyezésemet adtam indirekt módon, hogy képet készítsenek rólam, de nem juthatok hozzá pontosan a személyiségi jogaimra hivatkozva? Amint lesz egy kis időm, utána nézek mindennek, mert teljesen ledöbbentem. Az még érthető, hogy nem adják ki az én képem másnak, de hogy amin csak én vagyok... A fentiek értelmében az összes interneten publikált pázmányos rendezvényen készült kép illegális.

A lány, akit kérdeztem, nem tűnt éppen a legkompetensebbnek (ki-be járkált és a főnökét kérdezte, hogy mit mondjom), de azt tanácsolta, hogy pár hét múlva nézzek vissza, mert addigra lehet hogy megegyezés születik és akkor megkaphatjuk a képeket. Az nem volt egészen világos, hogy milyen megegyezés és kivel...

Most már értem, miért keresnek itt a jogászok olyan sokat: nem kis türelem, idő és tudás kell átlátni ezt az egész katyvaszt, ami államonként változik és a szerkezete megrekedt a középkori európa szintjén (ez úton is elnézést a common law jogászoktól, de számomra a kontinentális jog sokkal inkább érthetőbb).