Újabb csodálatos hét kezdődött. Kicsit borús, kicsit ködös, de a miénk. Igen, élvezem, hogy most, akár csak egy rövid ideig, de az enyém is. Hétfő reggel szokás szerint golffal kezdtem (huh, hát ez nagyon elit iskolásan hangzik, de elvégre a USF az is). A közel húsz fős csoportban a lányok aránya igencsak lecsökkent. Tulajdonképpen ketten vagyunk Vickyvel, a kínai lánnyal. Miután ezt érzékeltük, a női szolidaritás rögtön ébredezni kezdett és amíg ügyetlenkedve beállította a golf szőnyeget (nem igazi pályán gyakorolunk egyelőre), addig hoztam neki két külöböző típusú ütőt. Ha már úgyis a sajátomért megyek, teljesen mindegy, hogy kettőt viszek, vagy négyet. Teljesen meglepődtem mennyire lekötelezve érezte magát (otthon ez természetes). Innentől kezdve lelkesen hozta nekem a gyakorló labdákat és az óra végeztével már vitte volna vissza a helyére az ütőmet. Már-már én éreztem magam kellemetlenül.

Délután ebéd közben átbeszéltük Julcsival eddig tapasztalatainkat és ő is csak megerősíteni tudott, hogy a kínai lakótársai sem győznek hálálkodni, mikor pl. kiviszi a szemetet, vagy más közös háztartási munkát végez helyettük. Sarah (ezt imádom, hogy minden kínai saját magának talál ki egy amerikai/európai hangzású művész nevet, mert egyszerűen képtelenek vagyunk - kollektíve nyugati társadalom - a megjegyezni a rendes kínai nevüket), Julcsi fiatalabb lakótársa például mesélte, hogy többször fordult vele elő Kínában, hogy eltévedt a városban és a járókelők csak pénz ellenében voltak hajlandóak megondani neki, merre hajtson tovább. Igen, más kultúra. Örülök, hogy az itt élőkőn keresztül bepillantást nyerhetek az ázsiai világba is. :)

Tanórák jöttek, könyvtári órák teltek, mire sor került az esti jógára. A tanár egyszerűen hihetetlen volt, igazi hippi. A pár perce késést (ami itt szokatlan, kivéve baráti találkozók) viszont teljes mértékben sikerült kompenzálnia. Az első  igazi tanár volt, mely nem csak testileg, lelkileg, de spirituálisan is megmozgatott. Teljesen felszabadultnak éreztem magam másfél óra elteltével (nem mintha, eddig olyan kiegyensúlyozatlan életet éltem volna). Egy jó jóga matracot viszont sürgősen keresnem kell, mert az aerobic szivacs nem éppen a legtutibb.

Este pedig énekelve sétáltam hazafelé a kis USF-es melegítőmben és válltáskámban. Tudom, otthon ez elképzelhetetlen, de itt teljesen normális. Igenis tetszik, hogy akárcsak Hollandiában, a kényelem a szempont. Kinek és minek öltözzek ki, ha csak az utcára megyek ki? Ja, hogy az emberek mit fognak gondolni? Kit érdekel? Az a lényeg, hogy én (az individum) jól érezzem magam. És ha történetesen az alabbiakban leírt ruha kombinációban esik jól, akkor miért ne. (Persze most nekem is nagy a szám, de az otthoniak tudják, hogy én vagyok az első, aki a melegítőtt farmerra cseréli...)

Még egy dolog, amit importálnék otthonra is, az a kommunikáció (legalábbis egyes aspektusa). Lehet, hogy ez most egy kicsit furcsán hangzik, hiszen köztudottan  sok a felszínes kapcsolat, de egyszerűen mernek kérdezni. Otthon egy nagy levegővétel után még mindig bizonytalanok vagyunk, hogy ezt most biztos meg kérdezhetem, nem egy olyan információról van szó, amit tudnom kéne? (Elképzelhető, hogy ez csak nálam működik így és ez esetben nagyon jót tesz az itteni tréning.)

Itt: van egy kérdésed, bátran fordulhatsz bárkihez, aki ha nem is tud rá kielégítően válaszolni, a megfelelő helyre irányít.  Az  e-mail-ezés pedig zseniálisan működik. Mennyi idő  megy el otthon az 'ügyintézéssel'. telefonálunk, nem veszik fel. bemegyünk személyesen a hivatalba, vagy bárhova, kivárjuk a sorunkat és esetleg az óhajtott információ birtokába jutunk. Nem, nem: E-MAIL ÉS IDŐPONTKÉRÉS a kulcsszó.

Valahogy a tanárok és diákok közt is személyes a kapcsolat. Ehhez hozzá kell tennem, hogy a USF egy magánegyetem kevés diákkal, akik többek éppen ezen előnyért választották ezt az iskolát. A diákok - mint ahogyan említettem - egyszerűen is mernek kérdezni. Mivel a tanárok látják az érdeklődést, öremmel terelik őket a helyes irányba. Otthon a diákok zöme még a kérdésre sem mer válaszolni, nem hogy kérdezni. Azt hiszem, ez egy ördögi kör és nem tudom, hogy lehetne kitörni belőle. :)