Mivel a lengyel tanárom hétvégén meghúzta a hátát, ezért a hétfői és a mai óránk is elmaradt. Igyekeztem kihasználni ezt az időt, hogy minden házimat megcsináljam és ki tudjam élvezni a hét délutánjait.

Ma este baseball meccsre mentünk. A San Francisco Giants játszott a Colorado Rangers ellen. A közös meccs nézést az egyetem szervezte és mielőtt elindultunk volna a campusról, gyorstalpalót kaptunk a játékszabályokat illetően. Mikor a buszról átszálltunk a metróra, már egy több embert lehetett látni narancssárga pólóban és baseball sapkában. Hirtelen úgy tűnt, mintha Fidesz tüntetésre mennénk és pár megállónira lennék a Kossuth tértől. Persze a Rangers felirat egyértelművé tette, hogy ez nem tüntetés és nem is a hollandok gyülekeznek a királynő születésnapját ünnepelni. Érdekes, eddig bárhol kötöttem ki, a narancssárgának mindig különös jelentősége volt a többi színhez képest. :)

Pár megállónyira a stadiontól már elkezdett gyűlni a tömeg és a hangosbemondótól tudtunk meg, hogy a metro dugóba került (ez már nem a föld alatt volt). Hamar sikerült feltölteni az öbölmenti stadiont emberekkel. Gyorsan túljutottunk a jegyellenőrzésen és elfoglaltuk kis helyünket. A szervezők arról is felvilágosítottak, hogy mit érdemes itt enni: bármi is az, de 'junk food' legyen. Nem mintha lehetett volna mást kapni. :) A legegyszerűbben úgy tudnám összefoglalni az eseményeket, hogy tényleg olyan, mint a filmeken. Mozgó árusok járnak-fel alá a hatalmas mérteű előrecsomagolt vattacukrokkal, literes limonádékkal és egyéb nyalankságokkal. Mivel ez félig-meddig egyetemi programnak minősült, ezért a diákoknak nem ajánlatos 21 év felett sem alkoholt fogyasztani, így a sör műanyag Giants-os pohárban ki volt zárva. (Szombaton az egyik spanyol srác kibontott egy 0.3 literes sört és jegyzőkönyvet vettek róla a Pedrósok, majd megemlítették, milyen szerencsés, hogy nemzetközi diák, így nem kell a dékánohoz mennie... Furcsa lenne otthon a Pro Facultate nap sör nélkül.:))

Így tehát maradt a nagy kiszerelésű, cukorral, édesítőszerrel és jégkockával dúsított limonádé. Az elején próbáltunk koncentrálni a játékra és rögzíteni a stadium aktivitását. Majd tettünk egy kört a kajás pultok környékén, hogy teljes mértékben beilleszkedjünk a környezetünkbe. A nachos, hamburger, pörkölt mogyoró, sült krumpli és hot dog közül az utóbbira esett a választás. A self-service pultánál lehetett rányomatni a 8 különböző öntetet és volt egy gép, mely a kockázott hagymát szórt rá. Szerzeményemmel a kezemben visszatérve értettem csak meg igazán a baseball meccseknek a lényegét. lousianai kolbászos hotdogomat a kezemben szorongatva erőre kaptam és ugrottam, mikor a tömeg ugrott, sikítottam mikor kellett mindenféle félsz nélkül. A tapsos részeknek kevésbé örültem, de a rövid szünetekben benyomott top slágerekre már gond nélkül tudtam hullámozni a tömeggel, análkül hogy bárkit is összemustároztam volna. Mivel 'fapados' helyünk volt, ezért hátradőlni nem tudtunk, de zseniális volt majszolás közben nézni, ahogy mások futnak a pályán. Persze a körülöttünk lévő amerikaiak nem álltak meg egy hot-dognál, egy sültkrumplival le kellett öblíteni. Én nem tudom, hogy fért mindez beléjük, de jól lehetett látni, ki az aki nagy baseball fan. :)

Egy páran öltönyben érkeztek a játékban és igyekeztek elkapni az intermezzók alatt osztogatott Giants trikókat. Mások talpig Giantsba öltöztek, és tulajdonképpen az 1 évestől a 80-ig minden korosztály reprezentálta magát. Egyszer még a kivetítőre is kiírták, hogy üdvözlik a USF diákokat (ez a nagy csoportoknál szokás, különben nagyon sokat kell fizetni érte). Lánykérést ugyan nem láttunk, de születésnapi köszöntést igen. Aranyos volt az is, mikor ha Téged mutatott a kamera, akkor meg kellett csókolnod a melletted ülőt. Ezt persze a nép 'Woooo'-zása kísérte. Félve merem csak bevallani, hogy mióta itt vagyok, ez a savanyú káposztás hot-dog volt a legfinomabb, amit ettem. Nem akarom tudni, milyen ízfokozók voltak benne, de ellentétben a cafeteriás ételekkel, ezt kifjezetten szerettem. Még egy ok, miért szeretik az ilyen jellegű étkeket: mert van ízük. :)

Amilyen gyorsan megtelt a stadium, olyan gyorsan ki is ürült. Két norvég lánnyal (az egyik Jeanette, akinek a szülei magyarok) elszakadtunk a csoporttól a nagy kavarodásban és együtt mentünk vissza a campusra. Meg kell mondjam, San Francisco egyes belvárosi utcái nagyon nem szépek. A metróról leszállva kerestük a buszmegállót és egy kicsit eltévedtünk, de nem tértünk le a legforgalmasabb utcáról, csak az ellenkező irányba kezdtünk el sétálni. Tele volt hajléktalanokkal. Minden egyes beugrónál aludt egy.

Még csak fél tíz volt, de a buszunk csak fél óránként járt. Visszasírtam a mindig zsúfolt hetes buszt, aminek az éjszakai járata is negyed óránként jár. Továbbá kezdtem megérteni, miért dicsérték Katieék annyira a budapesti tömegközlekedést. 20 perc után nehezen, de sikerült felpréselni magunkat a buszra. Nyomor és bűz. Olyan hányingerem lett hirtelen, hogy le akartam szállni (amúgy is érzékeny vagyok a szagokra). Az hagyján, hogy a diákok mellett tele volt punkokkal és hajléktalan kinézetű emberekkel, de egyesek kifejezetten nem voltak bizalom gerjesztőek. Ketten például negyed órán át próbáltak előttünk taxit fogni, sikertelenül. Ugyan a busz pár sarokra tesz le a Pedrótól mégis úgy döntöttem, leszállok a lányokkal, akik a campusan laknak és kihasználom az egyetem 'security escort' szolgáltatását. Nem akartam még véletlenül sem leszállni ott, ahol azok a kétes kinézetű (borotvált fej, kivéve két copfot, ami össze volt gumizva, mint az óvodás  kislányoknak és mindehhez egy kb. 30 éves szakadt aktatáska dukált, vakító pszichopata szemekkel). Persze, mindenhol vannak hasonló alakok, de ismerős terepen mégiscsak más. Metta (norvég lány) meg pont most mesélte, hogy meggyilkoltak egy velünk egy idős lányt Budapesten. Szóval egy gyors telefon után vártam, míg megérkezik a campusra az 'egyetemi taxi', mely egészen hazáig hozott és csak azután hajtott el, miután már bent voltam az épületben. Egészen éjfélig lehet őket hívni és bizonyos távolságon belül ingyen hazavisz, hogy ne kelljen a sötétben egyedül gyalogolni. :)

Jó sok élmény egy napra.  Holnap pedig új kalandok várnak remélhetőleg. :)