Nem tudom ki mondta azt, hogy California mindig napos és szép idő van, Cabrioval járnak az emberek és bikinit viselnek az utcák is. Hát ez itt a 'Bay Area' részen nem érvényes, de egyáltalán! Már reggel, mikor mentem iskolába láttam a saját lehelletem, de négy rétegnyi ruhában nem fáztam. :) A legtöbb nemzetközi diák a Loyolában lakik, eddig nem találkoztam Pedróssal. Viszont Laura, a spanyol lány volt olyan rendes, hogy ragaszkodott ahhoz, hogy hazakísérjenek Julcsival. Ezek után én nem is ellenkeztem. :) Még csak két napja vagyok itt, de már érzem a régi izmaimat a lábamban. A szobám is a negyediken van és mindig lépcsőzöm. :) A környék egyébként biztonságos. A belvárosi klasszikus kínai negyed mellett van egy másik, kevésbé turista. Ennek a környékén lakom én is. Pár utcával arrébb található egy csomó ázsiai étterem és bolt, a közeli házak viszont úgy néznek ki, mintha "törzsgyökeres" amerikai lakna benne. Persze azért mindig találsz egy kis Buddha szobrot itt-ott, lógó sárkányokat.

Viszont mindenki nagyon kedves. Elmentünk ma többek közt az egyetemi könyvesboltba. Hát, ég és föld a különbség a pázmányos és a usf-es kiszolgálás közt. Nagyban bolyongok, nézem mi van és mennyibe kerül (általában minden jó drága), mire a pult mögül kiinteget egy kis ázsia, hogy "Hello". Te mire gondolsz először ilyen esetben? "Nem, kösz, nem kell segítség". Mire kiderült: "No, I just say Hi..." Azt hittem lehidalok.

Másik történet: elmentünk az egyik szupermarketbe  és másfél dolláromat kártyával fizettem. Persze ez egy másik fajta leolvasó volt, mint a tegnapi boltban (az nem kért kódot, csak aláírást, de azt nem papírra, mint ahogy a gagyi hollandok kérték, hanem elektronikus spéci tollal egy spéci kütyüre). Ez kérte a pin kódot, aztán feltett egy csomó  kérdést. Hát, azt hiszem, már az elsőn megbuktam: Válassza ki a kártya típusát. A credit és debit card mellett fel volt sorolva egy rakatnyi. Hát igen, otthon ez ugye debitnek minősül, be is húztam majd válaszoltam a további kérdésekre: nem kérek vissza készpénzben, elfogadom a tranzakciót és ilyenek. A fizetés természetesen nem sikerült, így megpróbáltam (a csaj tanácsára) a creditet behúzni, és így már ment. Kb még ő kért elnézést. Persze, nyilván ez csak a felszín, de azért jó érzés legalább a boltban nem idegeskedni a kasszánál.

A mai nap egyébként végig az orientációval ment el, aminek volt hasznos és kevésbé hasznos része is A reggeli kifejezetten tetszett meg az ebéd (természetesen hamburger, de választhattál magadnak tésztát és salátát is). Zárójelben megjegyzem, az amcsik ezt így együtt ették. Én a hambival már úgy elteltem, hogy vacsira elég volt a müzlis joghurt. Amíg nincs konyha, addig nem is nagyon akarok vásárolgatni. Majd veszek vízforralót a szobámba, mert az még hiányzik. Nem tudom még mit fogok csinálni az itteni elektronikai eszközökkel a végén. :)

Ja, szóval reggeli, meg kaptunk egy info pack-ot és következtek a fejtágítók. Mire kell figyelni, milyen elintézni valók vannak még az órák előtt. Ezt követően karokra osztottak minket, mi kvázi a bölcsészekhez (Arts and Sciences) kerültünk. Itt tartottak egy cultural shock órát, hogy "What does culture mean" és kis csoportos beszélgetésben kellett megvitatni. Az asztalunknál: 2 kínai, 2 etióp, 1 indai és mi. Más dimenzió, mint az Erasmus, az biztos. Azt hiszem, most kezdem csak igazán felfogni, mekkora értéke van mindennek. Bár arról fogalmam sincs honnan van félévente 4 millió forintjuk (18.000 $) csak a tandíjra. Na mindegy. Volt egy "facilitator", aki az egész beszélgetést irányította. Fél óra ment el azzal, mi az a plagizálás és milyen követelményekkel jár, mit várnak el tőlünk a tanárok és milyen az amerikai 'class culture'. Milyen különbségek vannak az egyeskultúrák közt és persze amerikai sztereotípiák (fehér cipő, buggyos nadrág, fizikai érintkezés minimalizálása, stb.).

A délutáni nem kötelező könyvtár túrán kaptunk ajándékba fém füles bögrécskét, amit be lehet vinni az ottani gépekhez is, mert van teteje. :) Ezen már lényegesen kevesebb ázsiai vett részt. Ja, még egy jó sztori! Az első a nap a regisztrálásnál egyszerre hárman adtuk oda az útlevelünket a usf-es diák ügyintézőnek (kínai). Nálunk ugye nem okoz problémát felismerni képről a másikat. Hát ő teljesen zavarba jött, pedig nem most szállt le a hajóról. "Ok, please choose which one is yours." Mire Julcsi elkezdi mondani, hát igen ez egy régi kép. Erre a srác: "This is not a problem, but you know, I'm Asian and no racism but I cant make a difference". :) Az egésznek a teteje az volt, hogy Laura nem ismerte fel a srácot mikor elment a papírjainkkal és vártuk, hogy jöjjön vissza. A többiekhez képest nekem egész jól megy ez a felismerős. Jó volt az az egy év Hollandia.

Nagyon vicces: ki kellett tölteni egy alkohol tesztet az interneten. Az alkohollal kapcsolatosan tesz fel kérdéseket multiple choice szerűen, aztán kiértékeli, hogy miért jó, hogy nem kevered az alkoholt egyéb drogokkal. Akkorákat röhögnél rajta. Még nem fejeztem be, mert több részes, megpróbálom lementeni. Viszont most már meg tudom érteni az itteni 21 éves korhatárt az alkohol fogyasztáshoz. Ha már ennyit fizetsz az egyetemért, akkor tanulj is valamit. :) Másik kérdés: előfordult-e már veled, hogy kihagytál órát alkohol miatt. :)

Este Lakótársakat keresünket néztünk. Már Hollandiában is újra akartam nézni, de azért most is épp aktuális volt.