Szóval a megérkezést és pár óra alvást követően sok minden történt. Pár szó a szállásról: a szobám kicsivel nagyobb, mint a nijmegeni volt és mindenből kettő van: ágy, asztal, szekrény. Szobatársam még nincs és eddig úgy tűnik, nem is lesz. Egyébként főleg másodévesek laknak a koliban (eddig még nagyon kevesen költöztek be). Az előbb sikerült az internetet is beüzemelni az egyik "folyosófelügyelő" (Resident Advisor, de minden folyosón van egy) segítségével. Le kellett tölteni különböző programokat a USF-től, még akkor is, ha nem wifivel használjuk az internetet. De a lényeg, hogy működik. Vettem hosszabbítót is, mert a konnektor messze van az íróasztaltól, amit választottam, viszont így legalább ki tudok nézni az ablakon (a másik a fal felé van fordítva).

A mai nap (szerda) lényegében a regisztrációval telt. Ez a vízum fenntartása miatt volt fontos, illetve megkaptuk a diákigazolványunkat is, ami egyben a meal card-ot is jelenti. Nagyon jó kis rendszert találtak ki, erre a kártyára különböző számlákra tudsz pénzt feltölteni, így tudsz vásárolni a menzán, illetve mosni, stb. Még nem tudjuk a menzás árakat, mert felújítás alatt van, de szerintem a piacinál egy drágább lesz.

Délután pedig csoportosan mentünk el egy nagy bevásárló központba, ahol megvettünk minden fontos dolgot: hajszárító, paplan (a hálózsák biztos nem elég, melegítővel is neccesen), pipere dolgok bögre, tányér, elosztó. Egész operatívak voltunk. Európai alig van, de nem csak a nemzetközi diákok közt, az egész városban. A diákok nagy része kínai (ez kb 95%-ot jelent), vagy valami ahhoz hasonlatos. Összeismerkedtünk egy madridi lánnyal, Laurával (Julihoz közel lakik), meg egy panamaival és találkoztunk egy némettel meg egy törökkel.

Viszont ma reggel, mikor mentem le a recepcióhoz pár dolgot megkérdezni (pl. hol lehet mosni, milyen a konyha), a pult mögött az egyik USF-es lány ült (Kaile), aki májusban jött haza Budapestről. Rögtön felhívta a barátnőjét (Lilyt), akivel közösen bérelnek lakást 10 háznyira a kollégiumtól, hogy itt vagyok és azonnal jöjjön. Egy kicsit beszélgettünk, viszont tartani kellett a tempót és indultunk be az egyetemre, ahol az orientáció részeként találkoztam egy másik lánnyal (Kelsy) a programból. Jó, hogy vannak ismerősök.

Még nem tudtam eldönteni, hogy újnak számít-e a környék, vagy sem. Hollandiára sokkal inkább rácsodálkoztam. Bár várjuk ki a végét. Az viszont hihetetlen, hogy normális kaját nem lehet kapni. Vagy ha mégis, horror áron. A bolt, ahol voltunk (Target) és leginkább a Tescohoz lehet hasonlítani, mert mindent meg lehet kapni ami kell, szánalmas élelmiszer felhozatallal rendelkezik. 1 kg alma négy dollár, míg egy 1 db banán 17 cent (ez mondjuk egész jó). De ez még semmi, a csokis és snackes pult nem kicsit hosszabb tejtermékes résznél. Majd csak kiokoskodom, hogy ne kelljen állandóan hamburgeren és fagyasztott ételeken élnem. :)

Ami pedig az időjárást illeti, sokkolóan hideg van. Itt most nem mínuszokat kell elképzelni, de az otthoni standard nyári 30 fok után kicsit éles váltásként ért a 16 fok. A napon egész kellemes volt, viszont árnyékban és az agyon légkondizott buszon, ill. épületekben jól jött az a 2-3 réteg ruha. Persze ez megint csak szokás kérdése. Apropó, mikor szálltunk le a buszról (az egyetem bérelt buszt és közösen mentünk vásárolni) az egyik Usf-es lány odajött hozzám, hogy nem csak én vagyok magyar. A lány akkor volt Budapesten, amikor én Hollandiában, ezért nem találkoztunk korábban. Szóval ez a lány (Katie) odahozta a buszsofőrt, hogy ő is magyar. A pasas 1975-ben jött ki, elmondása szerint az első 5 évben még honvágya volt, de azért ez idővel csökkent. Érdekes, hogy a kevés fehér közt is mindig lehet magyarokkal találkozni. Ja, és hab a tortán, hogy mikor pakoltunk be a buszba, akkor elkezdett angolul poénkodni, milyen jó lesz, ha fékez egyet és minden csomag össze-vissza borul. Mire én majdnem kommentáltam mindezt magyarul Julcsinak, aztán jött egy belső hang, amiért mégsem tettem meg... :)