Hm, de fincsi lesz! :)

A közös húsvétozást követően napjaink nagy nyugalomban teltek. Napközben önálló tanulás volt program (azt mindenki maga döntse el, hogy ez mennyire volt eredményes), délutánonként pedig folytatódtak a nagy világmegváltó beszélgetések jövőről, szerelemről, Erasmusról, tanulmányokról és persze utazásokról. A tavasz valóban felébresztette a bennünk lakozó, világot látni akaró kis manót. :) Májusra már le is foglaltuk a youth hostelt Belgiumban. Móritznak köszönhetően ugyanis közép-európai csoportkánk egy része (Kinga, István, Móritz és én) nekivág Antwerpennek, Gentnek, Bruggenek és Oostendének (kis belga tengerparti városka). Ezenkívül tervezünk még amszterdami kiruccanást a Királynő születésnapján (még nagyobb ünnep, mint nekünk augusztus 20-a), fergeteges 13.000 diákot megmozgató bulit Enschedében, keukenhofi tulipánozást, leideni egyetemlátogatást és hágai Európai Parlamenti szavazást. Ha azt mondom, hogy igyekszünk az élet egyetemét a legjobb eredménnyel elvégezni, azt hiszem nem hazudok. :) Hogy a szakmai része se sikkadjon el a dolognak, a keddi vizsgám után az ELSA-sokkal (European Law Students Association) empirikus úton igyekszünk többet megtudni az European Court of Justice-ról egy három napos luxembourgi tanulmányi kirándulás keretében.

3 gráciává egészültünk ki Kinga barátnőjével, Dorinával :)

Tervezett kalandozásaink ellenére sem lehet azt mondani azonban, hogy a nijmegeni élet unalmas lenne. Az egyre jobban összeszokott társaságnak köszönhetően mindig van valamilyen érdekes happening a környéken. Ha lusták vagyunk Vossenveldből (szó szerinti fordításan Rókaföldről) kimozdulni, átjárunk egymáshoz, sétálunk a folyóparton, filmezünk egyet, csak hogy ne érezzük magunkat egyedül. A héten kicsit a szobámat is átrendeztem kicsit, készítettem Kingának a helyet, hiszen május 1-jétől kezdve "összebútorozunk". Hihetetlen milyen gyorsan repül az idő, alig néhány hete volt, mikor még csak beszéltünk minderről. Pénteken Kingát meglátogatta egy régi barátnője, Dorina, így délután felvettük tourist guide-s arcunkat és örömmel vezettük körbe a city-n. :) Az egyetemi campusi kávézás és sétát követően külön élmény volt felmenni az Erasmus épület tetejére, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a környékre, a közeli sport centrumra, kollégiumokra és Európa legerősebb (a világon a negyedik) mágnesét magába fogalaló kuató intézetre is.  város továbbra is gyönyörű és a jó időnek köszönhetően a hollandok úgy ültek kint a kávézók teraszain, mint a verebek. Este hortobágyit készítettünk- újfent :)-, majd tavasz köszöntő bulira indultunk az erasmusosok szokásos helyére, a hoogeveldi komplexumban található Pieckenbe. A vizsgák végéhez közeledve nagy partyra számítottunk, de sajnos csalódnunk kellett. Beszélgettünk néhány lézengő régi ismerőssel és talákoztunk újakkal is. Zene híján azonban nem maradtunk sokáig, így nem okozott problémát másnap reggel a felkelés és a korai szombati piacozás.

Anita és István is lazulnak! Köszönjük szépen Anita szívélyes vendéglátást! Nagyon jóléreztük magunkat és megszámolni sem tudom, hogy mennyi tiszta vonatot láttunk elmenni a lenti tábor mellett! :)

Mindig elhatározzuk, hogy ha legközelebb megyünk piacra, akkor új fajat halat fogunk kipróbálni. Persze ez eddig még nem jött össze, így a heringen és kibelingen túlmenően nem ismerjük ízre a felhozatalt. Kezdünk kicsit "Gerisedni" és a biztosra megyünk. A legfőbb problémánk a halválasztással az, hogy nem tudjuk a magyar megfelelőjét az egyes lenyúzott és kibelezett tengeri étkeknek, így kicsit szkeptikusak vagyunk. Ezen hitünket még jobban erősíti az is, hogy a helyiek kedvenc eledele is a kibeling, így ezzel a választással a minőséget garantáltnak érezzük. :) A reggeli halat követően persze desszert is dukál, méghozzá a frissen sült, olvadó karamell réteget magában rejtő Superwafel képében. Ilyen csemegék után, a piaci forgatagban sétálván csak jól folytatódhat a hétvégénk. Este Beáta hívott meg vacsorázni. Ő az a lengyel lány (még az első félévből), aki a jég hátán is megél. Családi hátteréből fkadóan szüksége is van rá, és közülünk valóban ő az egyetlen, aki főállásban, heti legalább negyven órában dolgozik. Nem meglepő hát, hogy többet van együtt a kollegáival, mint az erasmusos diákokkal. A vendég közül is csak Joannát és barátját, Patricket ismertem, de nem okozott problémát elvegyülni a szokás szerint nemzetközi társaságban. Ahogy Beáta mondaná, valamilyen szinten minden vendége flúgos. :)  "I attrack only crazy people, so everybody who is here is crazy!" Az októberi mentor vacsorához hasonlóan Beáta megint kitett magáért: pirogi és torta. A vacsora elfogyasztása után a kertben jót beszélgettünk a "nemzetközi helyzetről". Az észak-ír srác mesélt a befasti helyzetről, spanyol baránője pedig a a katalánról. Karen, a három gyerekes, fiatalos holland, de dél-amerikai születésű anyuka csak úgy sziporkázott a társaságban. Viselkedésre inkább volt spanyol, mint holland és erre büszke is. Jó volt látni, hogy mindenki tud kicsit kritikus lenne saját országával és nemzetével kapcsolatosan. Karen például megállapította, hogy a hollandok alapjáraton halvérűek és tej folyik az ereikben, mert egyszerűen képtelenek felszabadulni és kiengedni a fáradt gőzt alkohol nélkül. Ha nem egy illetékes, világot járt, érett nőtől hallom, mindezt hanem egy külfölditől, akkor könnyen elsiklik a fülem mögött ez a kijelentés, mondván, hogy ez csak buta sztereotípia. Mindent egybevetve jól sikerült az este és mindenki igazi "European citizen-nek" érezte magát a beszélgetések alatt. Szóba kerültek a határ kérdések, Schengen, a kelet-nyugat német konfliktus és az egyes témák körüljárása után arra a megállapításra jutottunk (a Louvain-la-Neuve-s tapasztalatokhoz hasonlóan), hogy ez európai állampolgárrá nevelést már gyerekkorban el kell kezdeni, hiszen az egymás felé való nyitottság napjainkban rendkívül fontos és szórakoztató. Hiszen nem csak saját nemzetünk sarjai vagyunk, de Európáé is. Közös értékrenddel és kultúrával rendelkezünk és ennek erőstése legalább olyan fontos, mint saját identitásunk megőrzése.

Anyja lánya! :) Fűben való  hesszelés

Amilyen fontos volt nekünk a római katolikus és protestáns húsvét megtartása, legalább olyan fontos volt a görög és ortodox húsvét a bolgároknak és görögöknek. Costes, Anita lakótársa a pieckeni este alkalmával meginvitált egy kis bárány sütögetésre Lentbe. A "Bazi nagy görög lagziból" sokatoknak ismerősen hangzik a mondat, mikor Tula bemutatja vegetáriánus barátját a csupa Nic és Nico-kból álló családjának: "De nénikém, Ian vegetáriánus..." a feszült csendet követően nem marad el a válasz sem: "Nem baj, majd akkor sütök bárányt!" Nos, aláírhatom ez valóban így működik. A görög kolónia elmondása szerint húsvétkor 2-3 barányt is nyársra húz egy-egy család (igaz, azt nem említették, hogy hány főt számlál egy kis család). :) Costes és barátai egyenest a helyi hentestől renelték meg a 15 kilós bárányt, ami Anita legnagyobb örömére páclében illatozva a közös konyhában tölötte az estét. A fiúk már korán reggel nekifogtak a sütézhez és a 150 eurós kis állat nyárson való forgatásának. A vasárnap reggel 6-7 órai kelés miatt déli barátaink külön dícséretet érdemelnek.  Mire Flobots módra (I can ride my bike no  handlebars : https://www.youtube.com/watch?v=AuK2A1ZqoWs) kiértem Lentbe, a báránynak már szép arany színe kezdett lenni. Anitával is elkészítettük kis salátánkat és csatlakoztunk a spanyolokhoz, akik a szokásos sziesztájukat éppen fiestára cserélték. :) Mint egy nagy család ebédeltünk, sütögettünk és hiéna módjára vadásztunk le a ropogós falatokat a bárányról. Idővel Kinga és István is megérkeztek, így a móka tovább folytatódott. Már csak a görögök és a spanyolok voltak kint BBQ-s helyen rajtunk kívül, ez azt hiszem sokat elárul. Feltöltődtünk nem csak füst szaggal és virágporral, de a friss levegő energiájával is. Szükségünk is volt rá az este folyamán, hiszen István ötletére megnéztük az Ördögűzőt (Exorcist), minek köszönhetően a vossenveldig tartó út kétszer olyan hosszúnak tűnt, mint egyébként szokott lenni és ez esetben "I could not ride my bike with no handlebars". :)