Time management ide, time management oda, sajnos pont azokat az eseményeket nem tudom részletesen dokumentálni, amelyek a legnagyobb élményt nyújtották. A múlt héten nyakamba vettem Európát és csak Köln, valamint Bonn felfedezése után indultam vissza Budapestre.

A hét Tamás (Viktor volt osztálytársa, már két éve dolgozik Kölnben) nijmegeni látogatásával indult, majd szerdán együtt mentünk Kölnbe. Az idő nem éppen kedvezett a városnézésnek, a dóm tetejére sem tudtunk felmenni, ellenben a 4711-es házat (kölni víz) és a Csokoládé Múzeumot. A Sport Múzeumra sajnos már nem jutott idő, pedig állítólag az is érdekes. A városnak egyébként kellemes hangulata van, különösen este, mikor a flamand és osztrák stílusú házak (tényleg mintha egy olvasztótégely lenne) megvilágítást kapnak és a pubok ajtaja felett jól kivehetőek a régi cégérek. A főutca még este is csak úgy nyüzsgött és minden második tábla a helyi sört hirdette (Kölsch), amelynek több fajtája van és a németektől szokatlan módon két decis pohárban adják, így mindig pezseg a buboréktól és az alja sem melegszik fel. :)

Csütörtökön átvillamosoztam (pontosabban át U-bahn-oztam) Kölnből Bonnba. A 16-os U-bahn-nal - ami leginkább a villamos, metró és hév keveréke - utaztam 50 percet és máris a régi Szövetségi Köztársaság fővárosában, Bonnban voltam, ahol Marci és Ági tanul szintén Erasmussal. Jó volt újra látni őket is, Marci vacsival készült és az esti nosztalgiázást követően másnap kezünkbe kaptuk az esernyőt és igyekeztünk bejárni a várost, amiből a végén a Történeti Múzeum megtekintése lett (a második világháborútól egészen napjainkig). A Rajna partig is csak egy fénykép erejéig sétáltunk ki. Hiába, ide tavasszal is vissza kell jönni. :) Szombat hajnalban indult tovább Budapestre a repülő, ami fél négyest kelést jelentett, de reggel 8-kor már Ferihegyen voltam, így előttem állt az egész nap.

Ákos várt a reptéren, a délelőttöt kettesben töltöttük és újfent megállapítottam, hogy milyen csodálatos városban is lakom eredetileg! :) Annak ellenére, hogy szinte tényleg minden hónapban látjuk egymást, nem állítom, hogy nem nehéz ez a távkapcsolatosdi. Bár mindig arra gondolok, hogy nekem könnyebb, mert csak úgy pörögnek az események és az idő is sokkal gyorsabban telik, mintha otthon lennék. Nagyon szerencsésen jött ki a lépés, mert pont szombat este volt a Mathius Corvinus Collegium Bál is, így nem csak amolyan face controll-ként mentem be a szakkoliba, de még jól is éreztem magam, hiszen megvolt minden ami egy bál elengedhetetlen kelléke: keringő, tombola, tánc, jó hangulat. A vasárnap szokás szerint a Cambridge-s nap volt, reggeltől délutánig az egyetemen, de ezt a kurzust különösen élveztem, és nem csak azért, mert ez szolgáltatta a jogalapot a hazautazásomhoz. :) Ezt követően amolyan holland módra volt megszervezve az életem: pár órás beosztásokban találkoztam családdal és barátokkal, majd kedden este repülés vissza Bonnban.

Anita másodunokatestvérem várt kint a reptéren és annak ellenére, hogy nem találkoztunk korábban, csak e-mail-en keresztül vettük fel a kapcsolatot egymással, rögtön felismertük egymást. A már napi programnak tartott beszélgetést követően fáradtan dőltem be az ágyba, de vártam, hogy másnap újra bemenjünk a városba. Érdekes volt bepillantást nyerni Anitáék életébe is, miként lehet megőrzni a magyarságot úgy, hogy csak turistaként jár vissza valaki Magyarországra és Erdélybe, ugyanakkor jobban magyarnak tekinti  magát, mint németnek, annak ellenére,  hogy gondolatai németül cikáznak és a családon kívül mindenkivel németül beszél, még a magyar származású Németországban élő barátaival is.

Szerda este érkeztem vissza Nijmegenbe. Nem gondoltam volna, hogy a közel 150 km-es távolság vonattal való leküzdése két átszállást és négy órát vesz igénybe. Mindezt 33 euróért. Csak lábjegyzetben teszem hozzá, hogy a repülőjegyem Budapestről Bonnba nem volt 30 euró...