Ezt a rövid kis szösszenetet még múlt héten írtam a reptéren várakozás közben, amolyan szociális tanulmányként esetleg párótoknak érdekes lehet! :)
"Azt hiszem ilyen korán még sosem értem ki az eindhoveni reptérre. Eddig valahogy mindig sikerült belőni az időt, hogy ne kelljen sokat várnom, de akadt olyan is, mikor a checkin-t külön nekem kellett újra kinyitni, ugyanis elbohóckodtam az időt a bicikli lekötözéssel még Nijmegenben, így csak eggyel később vonattal tudtam jönni. De nem baj, így legalább van időm kicsit amerikai filmeset játszani és a várótérben laptopozni. :) Egyébként meglepő, de eddig alig vannak emberek a közelben. Nem tudom, hogy ez a válság jele-e vagy tényleg csak nagyon korán van. :) Jó hír viszont, hogy ezúttal nem sípoltam be és nem jött a roppant kedves biztonsági néni, hogy jó alaposan, némi erotikai töltöttséggel megmotozzon. Sőt, már odáig is eljutottam, hogy azelőtt vettem le a cipőm, mielőtt még a futószalaghoz értem volna, mire a helyes holland ellenőr csak mosolygott. :) Az emberek egyébként nagyon érdekesek, fürkésző tekintetek tömkelege, vajon ki merre tarthat, milyen útlevél van a másik kezében és egyáltalán milyen nyelven is beszél. Persze van néhány jellegzetes személyiség, kiknek származása tagadhatatlan, de olykor hatalmas nagy meglepetésekbe futhat az ember. A
A másik kellemes meglepetést az okozta, mikor újra megbizonyosodtam a felől, hogy nem csak honfitársaink között vannak, hogy is mondjam, enyhén szólva flúgos emberek. A fekete Hello Kitty-s táskával mellém viharzó hölgyet már a buszról leszállva kiszúrtam, ugyanis olyan vörösre volt festve a haja, hogy azt nem lehetett nem észrevenni. Otthon egyébként az ötvenes, molett nőknek sincs ilyen színű haja. Míg Magyarországon a festett vörös nagy divat, addig Hollandiában, mondhatni ritkaságszámba megy. Továbblépve a hajszínen az öltözködése is olyan extrém volt, hogy lényegében nem igen akadt olyan szí, ami ne lett volna megtalálható rajta. „Öltözködni tudni kell” – gondoltam magamban, majd elmerengtem azon, minden bizonnyal jól szórakozott Amszterdamban, ahol a különcsége csak úgy beleillik a város kavalkádjába. De nem, ismét tévedtem, ott tartotta a kezében az útlevelet „Passport Nederland Koninklijk”. Akármennyire is kezdek rutinos lenne az emberek nemzetiségének felismerében, azért akadnak határesetek, de épp ez tesz széppé minket, embereket, hogy vagyunk olyan egyértelműek. Bár a hollandok, elmondásuk szerint messziről felismerik az idegeneket, a választóvonal mindig az arcberendezés, különösen a szájnak a mozgása. Nos, ebben lehet valami, már csak azért is, mert minden nyelvnek megvan a saját maga ritmusa és mozgása. Na de most mennem kell, megjött a gépem."
Szerkesztői hozzászólás: A hollandnak tűnő magyar lányról kiderült, hogy 26 éves és novemberre várja az első babáját. Egyébként 2004-ben, az Eu csatlakozást követően érkezett Hágába mint fodrász, szépen lassan megtanulta a nyelvet, majd megismerte a német férjét (közvetítő nyelv a holland), Dominikán összeházasodtak és miután a magyar nyelv ismerete nélkül nem tudott a férje megfelelő állást találni Budapesten, így hamarosan Bécsbe költöznek, hiszen mégiscsak közel van Budapest, Balaton és minden jó dolog, mert jó külföldön, de azért - mint ahogy a mellékelt ábra is mutatja - , az embernek egy idő után hazahúz a szíve...
No persze, ha mindenki olyan stílusban öltözködne, mint az illusztrációkon, ezen bejegyzés nem született volna meg. :)
Utolsó kommentek