Szikrázó napsütés, friss levegő, bicikliző vidám emberek. Fú, ez már túl idillen hangzik, de mégis igaz. :) Ilyen Hollandia 2009 január vége felé. A diákélet Nijmegenben pedig csak most kezd újra beindulni. Kedd este volt a "newcomers" (újonnan érkezett erasmusosok) regisztráció a Cultuur Caféban, szerdán pedig folytatódtak a programok. (Én csak ekkor csatlakoztam a többiekhez, mert ki kellett heverni az egy napos utazást). Szóval az egyetem egyik nagy előadójában gyülekeztek a megszeppent diákok, hirtelen nem tudtam, hogy ez a környezet hatása, vagy a sok lánynak (80%-a az újaknak ugyanis csajszi) időbe telik kicsit feloldódni. Itt több előadást hallgattunk végig sok fontos és hasznos információval a következő szemeszterre vonatkozóan, majd egy antropológus beszélt a hollandok viselkedéséről és szokásairól. Vicces volt végighallgatni mindezt egy féléves itt tartózkodást követően. :) Kiderült például, hogy a hollandok nem csak praktikusak és funkcionalisták, de mindemellé pesszimisták is. Később a professzor viccesen megjegyezte, hogy még mindig "jobbak" a magyaroknál, akik egy félig teli poharat inkább félig üresnek látnak. Mindezekután megkérdezte, hogy vannak-e magyarok a teremben, és ha igen, tegyék fel a kezüket. Na hát, ez szuper ötlet, volt, mert kiderült, hogy két magyar is ékezett Nijmegenbe, Eszter és István. Mindketten közgázt tanultak, bár ők sem ismerték korábban egymást, és sajnos nem is egy helyen fogunk lakni, de azért mert ez megnyugtató volt. Az előadás után egy campus túra következett, ezek már szakirányok szerint és meglepő módon az ember mindig felfedez valami újat. Például a központi könyvtárba nem lehet táskát bevinni, ezért mindenki nagy piros bevásárlókosárral járkál az épületben és környékén. Viszont én is tudtam néhány új dolgot mondani a negyedéves holland jogász lánynak. :) Este Marie-Anne-nél, az egyik holland mentorunknál volt közös vacsi. Sara (előző félévben is itt volt már, olasz lány) főzött, természetesen spaghettit all' denthe! :) Itt láttuk egybe a csoportot először. Az érdeklődöknek megpróbálom felsorolni, csak hogy a későbbi hivatkozásoknál ne legyen probléma! ;) Van egy pennsylvania pár Nick és Nicole, elég mesebeli nevek, de alapjába véve aranyosak, bár szerintem nem sokat fogjuk őket látni. A másik fiú, és egyben az utolsó is, a spanyol Davide, akinek a barátnője egy másik mentorcsoportba lett beosztva. Nos igen, következzen akkor a neheze: ott van a nagyon aranyos svájci Kathrine, aki jogot tanul, így lesz is közös óránk. Szintén szimpatikus még a norvég Anette, az olasz Claudia és Nathelie, a lengyel Marta és a francia Sarah. Erene a skót-orosz lány (félig-meddig már eddig is hozzánk tartozott) most már hivatalos tagja lett folyamatosan bővülő kis csoportunknak.

Csütörtökön szerencsére csak délután kezdődtek a programok, így volt időnk kipihennünk a fáradalmakat. Meglepő milyen fárasztó az erasmusos diákok élete. :) A városnézést Saraval, Erenevel és Irine (a spanyol lány az előző félévről) kicsit átugrottuk a hidegre való tekintettel és inkább a boltokban melegedtünk, majd csatlakoztunk a többiekhez a Romagna Pizzériában. Ezt követően felmentünk Sarahoz, aki a belvárosban bérel egy nagyon szép lakást és ott készülődtünk az est további részére. Kicsit Sex és New York érzésünk volt: sok nevetés, kis Martini, parapppa zene és egy bird (https://www.youtube.com/watch?v=OZ4VnfsiR-g). Erene mindenkit profi módon kisminkelt, így igazi díváknak érezhettük magunkat. :) Jól összejött ez a kis négyes csoport, kár hogy Irine két héten belül visszamegy Madridba. Eddig is tudtuk, hogy véget ért egy korszak, de mostanában minden nap fokozottan szembesülünk a valósággal... Azok akik Lentben, a "nemzetközi buborék közösségben" laknak (a nyolc házból csak egyban laknak hollandok, a többiben éjjel-nappal megy a party) folyamatosan panaszkodnak, hogy ezt nem bírják nézni. Minden nap elmegy valaki... Nos, én ezen már túltettem magam decemberben, no ez nem jelenti azt, hogy nem hiányzik a közös sultkrumplizás és honfoglalózás! :)

Pénteken csak este csatlakoztam a többiekhez pár órára, a közös vacsira. Erena főzött Hogeveldben, így kényelmesen elfértünk. Játszottunk zümi-zümit is (Anna ezt szerintem csak Te érted:)), de nagyon hiányoltunk Alex ordítását és irányítását a játék folyamán. De végül csak összehoztuk valahogy, és miután számot cseréltünk Arthurral és 11 lettem 12 helyett, ami sokkal egyszerűbb ugye kimonani, már én sem szakítottam meg folyamatosan a láncot. :)

A hétvége nagyon kis békésen telt. Bevásárlás a Lidlben (ahol holland szót már alig hall az ember, mert mindenki "külföldiül" beszél), pihengetés itthon, telefonálás a biztosító ügyfélszolgálatával, miként lehet a biztosítást igénybe venni és a pihenést említettem már? Mivel napok óta lázam van és minden tünet influenzára utal, úgy döntöttem, hétfőn elmegyek a helyi huisarts-hoz, háziorvoshoz, így remélhetőleg hamarabb meg is gyóygulok és betekintést is nyerek a holland egészségügyi rendszerbe is...