Akár könyvet lehetne írni arról, mennyi mindent tanultam az erasmusos hónapok alatt. Itt most elsősorban nem a tárgyi tudást értem (bár reményeim szerint azért folyamatosan fejlődik az angolom), sokkal inkább gondolok a sok élettapasztalatra, amivel pár hónap leforgása alatt gazdagodtam.

Kétségtelen, hogy Nijmegenbe való költzésem óta formálódóban van a világképem Hollandiáról, a holland emberekről, Közép -és Nyugat-Európát elválasztó különbségekről, politikai koncepciókról és intézetekről, királyi családról, ideológiákról, hazáról és identitásról, barátságról és a párkapcsolatról. Az életre való rálátásunkat nagyban befolyásolják a minket körülvevő  emberek. Azáltal, hogy véleményeinket, gondolatainkat és tudásunkat megosztjuk egymással, nem csak az emberekhez fűződő szociális igényünket elégítjük ki, de rajtuk keresztül visszaigazolást, tanácsot, jó szívvel adott kritikát is kapunk, ötleteket és új gondolatokat nyerünk azon kérdések kapcsán, melyek aktualitásukat nyerik életünkben. Olykor jól esik nem csak felszínes dolgokról beszélgetni, noha a könnyed témák is épp ennyire elengedhetetlenek. Szerencsére, eddig sikerült megtalálni az egyensúlyt, köszönhetően az itt reprezentált sokféle egyéniségnek.

Annával, Gerivel és a többi erasmusossal számtalan buliban vettünk részt, néha templomba is elmentünk, sok viccet és tréfát találtunk, egyszerűen sok közös emlék köt össze minket. A lakótársaimmal ennyire nem egyértelmű a kapcsolat. Félreértés ne essék, jól kijövünk egymással, de a nyolc szomszéd közül öten visszahúzódóak, kettővel olyan "haveri" kapcsolatban állok, és az egyedüli, akit igazi barátnak tekintek, Ernst,  pedig ma költözött el. Továbbra is a városban marad, csak talált egy nagyobb szobát a központban és értelemszerűen kihasználta a helyzetet. Persze, ezáltal nem szakad meg a barátság, de már nem lesznek Grolsch, Westmalle (sörök) és sangria melletti esti beszélgetések az élet nagy kérdéseiről, nem lesz több home made indonéziai, indiai, holland vacsi, és nem lesz több ajtón való kopogás, ha valamire szükségünk van. Hát igen, lezárult egy korszak is, de ezzel egyetemben megnyílt a lehetőség az újnak is. Most csak türelmesen várni kell, hogy ki költözik be hamarosan a Vossendijk 125-ös ház egyes szobájába. Remélem a legjobbakat: hogy a lakótársak többségével ellentétben az új lakó szeret közösségi életet élni, és ha nem is lesz egészen olyan a hangulat, mint a "Lakótársat keresünk" (L' auberge espagnole, http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=53347&i_city_id=3372&i_county_id=-1) c. filmben, azért jól kijövünk egymással és nem fogom magam egyedül érezni magam a következő félévben sem, amikor a másik épületben lakó szomszédom, Geri is el -egészen pontosan haza- költözik.

(A kép pár hete készült az egyik holland-magyar vacsin, karöltve a vossenveldes [a student-comples neve, ahol lakom] szomszédokkal: jobbomon Geri, balomon Ernst).

De ahelyett, hogy közös erővel kezdenénk el Annával és Gerivel keseregni azon, hogy kevesebb mint 20 nap van hátra a hollandiai triász delegációból, igyekszünk minden percet kihasználni. Tegnap például 3 óra leforgása alatt, 3 egymástól teljesen különböző kulturális programban volt részünk. Az egyetemen Bernard Wasserstein (nem, ő nem a mi Bernarnd bácsikánk), a chicagoi egyetemen egyik jeles professzora tartott előadást Hannah Arendt Barbarism in Civilization c. könyvéről (http://www.ru.nl/english/general/radboud_university/vm/the_hannah_arendt/). Na itt érződik a pázmányos hatás, nem véletlenül kapta meg egyetemünk Jogbölcseleti Tanszéke a "Kiválósági hely" címet, hiszen a tanszék keretén belül, több szemeszteren keresztül hallgatott jog -és államelmélet tárgyak olyan mély benyomással voltak ránk, hogy egyszerűen nem tudtunk ellenállni a csábításnak (no meg Geri hívó szavának), így menni kellett. A teljes képhez hozzátartozik, hogy Geri, a felbújtó inkább a sportcentrum kínálta ping-pong órát választotta, miután megszervezte a mi programunkat, de ezt nem bántuk Annával, csaptunk egy amolyan "csajos görbe estét". :) A nagy auditórium tele volt, ősz hajú, angolul perfektül beszélő professzorokkal, lezser bölcsészekkel, nevető erasmusosokkal és sok más érdeklődő hallgatóval. Érdekes dolgokról informálódtunk, mindamellett, hogy az előadás nyelvgyakorlásnak sem volt utolsó. Lazításként élő klezmer zenei következett, egyenesen Kelet-Európából, de az ezt követő hosszabb diskurzust már nem vártuk meg, a szünetet kihasználva, elérkezettnek láttuk az időt, hogy felkeressük az egyetemen területén található Cultuural Campus Cafe. Nos igen, ezt a vendéglátóipari egységet újfent össze sem lehet hasonlítani a Pázmány "Sparijával". A délutánonként elfogyasztott egy eurós espresso kávétól valóban órákra kipattannak a szemeink, ezért minden egyes alkalommal elégedetten térünk vissza. Szerda este különleges alkalom volt (legalábbis számunkra, mert a Cultuural Cafe esti törzsközönsége minden bizonnyal már hozzászokot a jóhoz), és egy élő indie-pop koncert alatt kortyolgattuk a Brugse Zot-unkat, miközben természetesen Brugge-ről, Brüsszelről és sok más mindenről nosztalgiáztunk. Szó mi szó, továbbra sem unatkozunk, peregnek az események és jól érezzük magunkat, bár kétségtelen, hogy mostanában többet kerül szóba a hazamenetel... De ez csak Sinterklaas eljövetele után fog bekövetkezni. És hogy ki is ő? Folytatás december ötödike után következik... :)

(Arendt előadás és sörözés. Mi aztán tudunk élni. :) A kedvencünk a belga sörökben, természetesen az ízükön túl, hogy ahány fajta sör, legalább annyi féle pohár is létezik).