Most tekintsünk el attól, hogy mi is történt pontosan az elmúlt másfél héten, és folytassuk a történetet Nijmegenben, a szépen felszerelt, alaposan kitakarított kollégiumi szobából. Péntek délutántól immár egy csini fehér bicikli boldog tulajdonosa vagyok, szóval a város megnyitotta előttem kapuit, bátran és szabadon mehetek mindenfelé a kis Bébi Bike-ommal. Azért hívom így, mert egy kicsit kisebb, mint a hagyományos biciklik, 28 inch helyett állítólag csak 26 (vagy legalábbis valami hasonlót mondott a korábbi talaj). Ez most úgy hongzott, mintha egy kicsit is értenék a kétkerekű járgányokhoz,pedig dehogy! :) Gergővel (pázmányos évfolyamtársam) csak Gidának hívjuk, mivel a bicikli kormánya olyan mint a kecske szarva, de az én járgányom még növésben, szóval nem teljes értékű kecske. :) Az interneten találtam a hirdetést (www.markplaats.nl), megadtam a paraméterreket (kategória, ár és távolság az új lakóhelyemtől) és lőn bicikli. :) Korábban soha nem vettem semmit netes hirdetés alappján, de most ez tűnt a legészszerűbb megoldának, tekintettel arra, hogy a héten 5 bicikli boltot is körbejártam, de a felhozatal mindenhol siralmas volt. A rozoga és rozsádás használt bicikliket 70 eurótól kezdik el árulni. Kivétel nélkül az összes bolt megteheti, mert szeptemberben az egyetem kezdés miatt sokan költöznek fel Nijmegenbe, Hollandia egyik legnagyobb egyetemi városába (a 160 000 lakosnak kb. 20%-a diák). Az viszont jó dolog, hogy ki lehet a bicikliket próbálni. Azt hiszem akkor ment el végleg a kedvem a fietswinkelen látogatásoktól, mikor kinéztem egy masszívnak tűnő, jó állapotú 95 eurós biciklit, kipróáltam, de az a második sarkon leállt és nem lehetett tovább tekerni, így hát szépen visszatoltam a bicikli boltba és megköszöntem az eladó segítségét... :) Ezzel szemben Gidát csak kinéztem, kipróbáltam és megvettem,  működő lámpával 60 euróért (igaz 75-nak hirdették:)).

Szó mi szó, vasárnap fel is avattam újdonsült szerzeményem és Gergővel bementünk a városba. Tekintettel arra, hogy lemaradtam a "Bemutatkozó hétről" (az Utrechti kurzus miatt), szinte senkit nem ismerek a városban. Éppen ezért is örülök, hogy sikerült elintéznem a szállásom, és most egy kollégium komplexumban vagyunk Gerivel, csak más épületben, de akkor is közel. Ő részt vett a korábbi programokon, ahol kis csoportokba sorolták a diákokat és mindegyik csoport kapott egy mentort, aki segíti és irányítja őket. Hozzájuk csapódtam én is, bár az utrechti skandináv bandával közel sem képes felvenni a versenyt. Az igazság az, hogy életem talán legszebb három hetét töltöttem Utrechtben ,a szokatlanul hideg és esős júliusi idő ellenére is. Rengeteg új élménnyel gazdagodtam és tekintettel arra, hogy Utrecht volt az első holland város, ahol jártam, kétségtelen, mély benyomást tett rám.