Holland szervezettség

Egyszerűen nem tudok betelni a holland precizitással! Ezt az országot és a rendezettséget, mintha csak nekem találták volna ki! :) Az egyetem intézi a szállásunkat és az egyetemen belüli diákszervezet felelős a különféle közösségi  programkért. A nyelvkurzus első  napján  kaptunk egy kis színes papírt, amin rajta van minden fontos információ. A legérdekesebb és számomra legizgalmasabbnak ígérkező program az éjszaki kajakozás tűnt, amire csütörtök este sor is került. :)

Első felvonás

Este 8-kor startoltunk az egyetemtől nem messze levő csónakházból. Bár az elején úgy tűnt,hogy esni fog,végül egész jó időt  fogtunk ki. Persze ez nem azt jelenti,  hogy a túra végére nem lettünk teljesen vizesek. :) Kettes kajakokat kaptunk, amivel állítólag lehetetlen beborulni a vízbe. Én Steffel, a kanadai lánnyal ültem egy csónakban. Szerencsére neki nagyobb tapasztalata van kajak és kanális terén, mint nekem, így teljesen biztonsgban éreztem magam. Azt mondta, hogy nagyon szép helyeken megyünk és sok meglepetésben lesz részünk. Igaza volt. :) Az út eleje hangulatos, barátságos kisvárosi, ill. külvárosi környezet volt, sok állattal, különleges növnyekkel és persze gyönyörű házakkal. Steffel nagyon jó párost alkottunk, koordinációs képességünk a tökéletes határát súrolta, ellentétben a többiekével, így aztán előfordult kisebb dugó a kanálison. Először az új csatoránán kajakoztunk és figyeltük, miként élik életüket a víz mentén az emberek. A régi raktárépületeket ma jóformán lakásnak használják Utrecht ezen részén, vagy esetleg kondi teremnek. Mivel a belvárosban van, közvetlen víz parton, ezértnem számít milyen sötétek, dohosak,  adott esetben kicsik lakásnak, szinte mgfizethetetlenek. Érdekes volt elnézegetni az embereket, amint kint vacsoráztak a kanális partján, vagy csak kivitték a foteljüket, nagy puffjaikat és vizipipázgattak. Hirtelen úgy éreztem, mintha megállt volna az idő. Minden olyan békés, tökéletes és idilli volt. Elhagyva az Nieuwegracht-ot, több híd alatt áthaladva, már a régi  kanális vizén eveztünk. Minden fáradtságot megért Utrecht központját a víz felőlszemlélni. Egyértelmű,hogy nem csak a Neuda-n van élet ésmozgás,  hanem az Oudegracht partján is,igaz a "vásárlóközönség" nem egy kategóriába tartozik... Ez inkább a már megalapozott anyagi háttérrel rendelkező, jól kereső haramincasok, vagy inkább e felettiek vidéke. Lenyűgöző. Képeket sajnos csak keveset sikerült készítenem, egyrészt mert már kezdett sötétedni, másrészt evezni kellett. Az éttermeket elhagyva egy nyugodttabb helyet kerestünk, ahol le tudunk egy kicsit horgonyozni és kitartásunk jutalmaként meg tudunk inni egy sört. Külön élmény volt kiszállni a kajakból, mindenki azt leste, a másik mikor esik be a kanálisba. :)

Második felvonás

Mire mindenki megitta  kis pohár sörét, nagy bögre teáját, és a holland Casis (szénsavas feketeribizlis üdítő, ami szerintem nagyon finom, majdnem olyan, mint a nagymamám feketeribizli szörpje friss szódával) is elfogyott, teljesen ránk sötétedett. A nemzetközi csapat azonban nem esett kétségbe, voltunk mi olyan hangosak, hogy a gonosz embereket elriasszuk és különben is a város éjszakánként gyönyörűen ki van világítva. Már igazi kukkolónak éreztem magam, mikor minden ablakon benéztem, amelyiken nem volt függöny. Ha közben még fénképeztem is volna, akkor már hivatásos paparazzi lennék. :) Kifelé haladva a városból, a hidak és a víz közt levő távolság egyre csökkent és igen félelmetes volt, mikor a sötét vízi átjáróban átrepült a fejünk felett egy madár... A vasútállomást követő részen  már kifejezetten szűk volt a kanális, egyes részein csak egy hajó fért el, ami újból kisebb fajta közlekedési akadályt okozott. Persze voltak olyan hős  fiúk, akik úgy gondolták, hogy ez egy verseny és mindenképpen gyorsabban kell bevenni a kanyart, mint ahogy azt a többség teszi, aminek egyszerűen az lett az eredménye, hogy a borulásmentesnek hitt kajak a 'két söfőrrel' együtt a vízben landolt... De így legalább választ kaptunk a korábban feltett kérdésünkre és kiderült, hogy nem is olyan mély a csatorna, vagy ha így jobban tetszik: kanális. :) Már lassan éjfél fele járt az idő,  már mindenki kezdett fáradni, a levegő is kezdett lehűlni és még mindig nem láttuk a végét a kajaktúránknak... Stef megnyugtatott, hogy hátra van még a három legviccesebb híd és akkor megérkezünk. Azt már korábban is mesélte, hogy olyan alacsony hidak lesznek, hogy csak a kezünkkel tudjuk magunkat hajtani a híd aljába kapaszkodva, mert annyira szűk, hogy az evezőnket nem tudjuk használni. Érdekesnek tűnt, de mikor megláttam, hogy mit neveznek ők hídnak és mi alatt kell átmennünk, azt hittem lehidalok. És tényleg. Nem hogy a lapátokat nem lehetett használni, de egy ülő  ember sem fért el a híd alatt, szóval bele kellett feküdnünk a kajakba, amennyire csak tudtunk. Nem mintha eddig nem lettünk volna vizesek, de legalább a fenekünket sikerült szárazon tartani. Ezzel a manőverrel azonban ezt a tételt is sikerült megcáfolni. Mivel a sörözés után többnyire nem a saját kajakunkba ültünk vissza, ezért hiába sikerült az első felvonásban szárazon tartani a csónakunkat, nem számított, mert a többiek ezzel meg sem próbálkoztak. Sok választás nem volt: vagy vizes nadrág, vagy úszhatunk ki a csatornából, mert másképp soha nem érünk haza. Lebuktunk hát a hajóba, az evezőinket az ölünkbe helyeztük és elkezdtük magunkat a kezünkkel hajtani. A mi hajónk volt az első, mert Stef tudta az utat visszafelé  (nem mintha lett volna más lehetőség), így miénk volt az a megtiszteltetés is, hogy pókhálótalanítsuk a híd alját a többiek számára. Másokkal ellentétben nem estem pánikba, beletörődtem, hogy nem látok semmit, foggalmam sincs mit fogdosok és egyáltalán nem látom a fényt az alagút végén. :) Na és persze ezt még meg kellett kétszer ismételni...

Katarzis

Ha kisebb viszontagságok árán is, de visszaértünk a csónakházhoz. Szembe volt velem a nagy híd, amit még indulás előtt lefényképeztem, minden rendben volt. Ha viszont este 8-kor  valamelyik szervező közli velem a másik kis "hídra" mutatva, hogy erre  jövünk vissza, valószínűleg kinevetem... :) Minden összevetve, felejthetetlen élmény volt a túra, az tuti, egyre sportosabbak vagyunk. Az élvezetet csak fokozta, hogy újabb 7 km-es bicikli út állt előttünk,mert kb. ennyi választott el minket egy forró zuhanytól. Ugyan lámpa nem volt a csoport nagy részének a biciklijén, de addigra már hozzászoktunk a sötéthez. :)