Korai indulás és utazás

Őszintén szólva, kicsit érzékenyen érintett a péntek reggeli indulás, mert ahhoz, hogy 7.30-ra az utrcheti pályaudvarra érjünk, 5.45-kor kellett kelni. Lehet, hogy más úgy gondolja: "ó, hát ez teljesen normális", de én ahhoz szoktam, hogy max. 25 perc alatt mindent el lehet érni Budapesten, ami fontos. :) Az utrechtiek biztos azt mondják: "Zeist? Akkor te minden nap használod az útleveled!" :) Az út Maastrichtig busszal kb. 2-2,5 óra. Mikor megkérdeztem a lakótársaimat, hogy szép város-e Maastricht, azt felelték, hogy nem rossz, de innen borzasztóan messze van... Érdekes, hogy az egyes országok lakosai miként tekintenek a távolságra. Egy amerikai biztos azt mondta volna, hogy csak egy köpésre van, szóval mindenképp menjünk el. :) Tudni kell, hogy Hollandiában ilyen távolságok áthidalására a legegyszerűbb út a vonat (persze ha nincs autónk, privát autóuszunk vagy nem szeretnénk sokat tekerni). A távolsági autóbuszokat csupán 30 km-en belül települések közt használják.

Barlang és lámpás

Alig hogy leszálltunk a buszról Maastrichtban, szálltunk is át a helyi városnézős buszra. Az idegenvezető néni enyhén szólva flúgos volt, és már az akcentusával megszerette magát mindenkivel a buszon. Maastricht egy időben a franciákhoz tartozott és még mindig nagyon erős a francia hatás (maga a városkép sem tipikusan holland), ez a néni beszédén is hallatszott. :) Buszoztunk a belvárosban és a külvárosban egyaránt. A turistakönyvek valóban nem hazudnak, mikor azt írják, hogy Maastrichtban a régi építészet keveredik az újjal. Természetesen eleredt az eső és akkor sem állt el, mikor átszálltunk egy hajóra, amivel a Maas folyó felől közelítettük meg a város dimbes-dombos, a hollandok szerint hegyes részét. Ez a része a városnak kiemelkedő szerepet játszott a második világháborúban, mert a "hegy" alatti labirintus rendszerbe menekültek a város lakói. Volt szerencsénk ezt bellről is látni egy igen hosszú körbevezetés keretében. Mint a bányába készülő törpék, lámpással a kezünkben indultunk a hegy belsejébe. Lámpa nélkül igen könnyen el lehet tévedni, de 50% esélyünk így is van, ha mindig jobbra tartunk. Hát nem szeretném kipróbálni. Az idegenvezetőnk elmesélt egy kis történetet, hogy egyszer nagyon régen két fiatal Franciaországban elkövetett egy rablást és a labirintuson keresztül akartak Hollandiába menekülni. A baj csak az volt, hogy nem volt lámpásuk. A rablást követő 3. héten találták meg a holttestüket. Az egyik 100, a másik 60 méterre volt a kijárattól... Rövid ideig mi is megtapasztalhattuk, milyen az amikor az ember elveszíti az időérzékét és a sötétben kell megkeresnie a kijáratot. Ez volt a legérdekesebb és legizgalmasabb eseménye a napnak. :) Mikor kijöttünk a barlangból, meglepő módon zuhogott az eső... A vasárnap vásárolt új ernyőmnek hivatalosan annyi lett, a szél teljesen kifacsarta, mint egy Mary Poppins ernyő úgy nézett ki. :) Lehet, hogy rossz a kisugárzásom ernyő téren, mert ez nem először történt meg. :( Indulás előtt egy óránk maradt még egy kicsit sétálni a belvárosban, ami épp elég is volt. Utrecht igen magasra tette a mércét, és számomra valamiért Maastricht a közelébe sem ért. Biztos más a város, mikor megtelik egyetemistákkal.

Jurassic Bar

A buszonon egész jó kis társaság jött össze, igazi nemzetközi csapat. A csajok: Maja (svéd), Karoliina (finn), Leena (finn), Milda (litván). A srácok: Jonas (finn), Pablo (portugál). Beszélgettünk, nevettünk, egymás zenéit hallgattuk, mintha osztálykiránduláson lettünk volna. :) Este elmentünk az egyetlen közeli pubba, amit stílusosan csak Jurassic Barnak hívunk, utalva ezzel a kocsma vendégeire... Pirospontot érdemel viszont, mert nem csak kis 2,5 decis sört lehet kapni, hanem rendes korsót is. :)