Egyetértettünk abban, hogy mozduljunk ki a városból a hétvégén és a híres egyetemi város Berkeley kiváló lehetőségnek tűnt. Abból a feltevésből indultunk ki, hogy kis várost, kis esőben is élvezhetően végig lehet járni. Elhatározásunkat csak megerősíteni tudta az a tény, hogy a hétvégén Berkeley egyetemi (amerikai) foci csapatajátszik az Arizona State University ellen.

Pár hónap alatt egészen teljes mértékben sikerült néhány amerikai-kaliforniai szokást a magamévá tennem. Ásványvizet például egyáltalán nem veszek (környezettudatosság, spórolás és kényelem a fő szempontok), saját magam töltöm mindig fel a ivóvíz kutakban az új USF-es Camalback kulacsom. Ez már része a "university pride"-nak, mint ahogy az egyetem nevét hirdető ruhadarabok is. Továbbá, a kávéról van szó, akkor bátran jöhet mostmár a Starbucks latte-ja, vagy sütőtök ízesítésű krém kávéja (Halloween táján minden a sütőtökről szól, még pumpkin beer-t is lehet kapni). Éppen ezért nem meglepő, hogy a szombat reggelt a belváros Starbucks-ban kezdtünk és csak utána szálltunk fel a BART-ra (otthoni HÉV), mely elrepített minket egészen Berkeley-ig. 8-an vágtunk neki a programnak és ezúttal csatlakozott hozzánk egy ameriaki fiú, Danny is. Ahhoz képest, hogy ő is most jött San Francisco-ba tanulni, fele annyira sem ismeri a várost, mint mi. A Bart-ról még nem is hallott és fogalma sem volt, miként működik a jegyvásárlás. Persze, őt nem hajtaja az idő, hogy 4 hónap alatt mindent meg kell néznie, de akkor is furcsa, egyeseket mennyire nem érdekeli a város, ahol laknak. Mondjuk a különböző clubokkal  és bárokkal egész jól tisztában van.

Laura mindig mindenkit gondosan megkérdezett, nehogy eltévedjünk. Bár egyértelműen jelezve volt, merre kell mennünk és a kék-aranyba öltözött, "Cal" feliratú basbell sapkás embereket látvnán egyértelmű volt, hogy jó irányba haladunk. Berkeley a legjobb egyetemek közt van az amerikai rangsorban és a USF-től eltérően "public school," mely nem csak azt jelenti, hogy olcsóbb a tandíj, de azt is, hogy a 8.000 diák helyett kb. 30.000 tanulnak itt. Míg a USF-en "Don"-ok tanulnak, addig a UC Berkeley (University of California Berkeley) a "arany mackók". A Golden Bear a jelképe az egyetemnek, de leginkább a "Cal Bear" kifejezést használják. Az egyetem presztizséből és hírnevéből fakadóan a UCB-n még nagyobb az egyetemi büszkeség, mint a USF-en. I

Igazi családi egyetemi kultúra alakult ki Amerika szerte. A különböző sport rendezvényeken (a legnépszerűbb az amerikai football) az egész család képviselteti magát a nagyszülőktől kezdve az unokákig. Hagytuk magunkat a tömeggel sodortatni, bár ruházatunk igencsak hiányos volt az arany és kék színeket illetően. Rajtunk kívül mindenki az egyetem színeibe bugyolálta magát. Még sárga alapon kék pettyes gumicsizmájuk is volt a szülők nyakában utazó babáknak. Az utcán jegyárusok tömege, akik a 35$-os jegyet 10-ért árulták. Valahogy nem volt bizalmunk hozzájuk, így keresztülvágtuk magunkat a családi sátrakon, ahol korábbi UCB hallgatók gyülekeztek családjukkal és különböző programokat szerveztek nekik a játék megkezdése előtt.

Az út  mentén a házak csak úgy díszelegtek a görög betűktől, ami a "fraternity" és "sorority" lakóközsségeket jelezte. Berkeley inkább olyan egyetem, amit az amerikai filmekből jól ismerünk a különbző testvériség házakkal és az alfával, bétával no meg a deltával. Sok időnk azonban nem maradt megcsodálni őket, hiszen a játék perceken belül megkezdődött és nekünk még mindig nem volt jegyünk. A feladatot sikerült megoldanunk, amint megtaláltuk a stadionnak a megfelelő jegyárusító kapuját. A rossz időre való tekintettel sok jegy maradt, így nem volt gond a bejutással. Még a biztonságiak voltak hátra, de őket egész ügyesen sikerült kicseleznünk. Laura a kabátja alá rejtette az esernyőjét, én az extra pulcsimba takartam a kulcsom és a kendőmbe az almám. a biztonságis diáklány óvatosan végigtapogatta a táskám, majd mosolyogva nyugtázta, hogy mehetek. Ennek igencsak örültem, mert az előttem lévő ürgétől elvették a drága kis kulacsát... Hát igen, semmilyen rendszer nem tökéletes.

A legolcsóbb jegytől nem vártunk nagy csodát, de legalább az utolsó sorok egyikéből nyugodtan tudtunk egész pályás fényképet készíteni. Páran a spanyolok közül vettek "Cal" sapkát, ami körbejárt, mint a díszlet az óvodai fényképezéseknél. Jó volt, hogy jött velünk Danny, aki rendesen el magyarázta a szabályokat. A fő szabályokat persze Ákos már korábban elmondta és a "Blind side"-ot is végig elemztük, de azért az élő játéknál mindig akadnak kérdések. Láttuk az arizonai csapatot kijönni az öltözőből, akiknek Laura édesen elkezdett kiabálni, hogy "Hey guys, say hi!" A 100 kiló feletti zsír és izomtömegek nem reagáltak, csak durcásan továbbvonultak. Hamar megértettük mi volt a probléma: hiába a kedves mosoly és a fényképezőgép, a "Cal" sapka a fejre húzva nem keltette számukra a legjobb imázst...

Az Arizona nem volt egy nagy kihívás az arany mackók számára, már az első félidőben több "touch down"-t szereztek és behozhatatlan előnyre tettek szert. Ilyenkor persze hullámzott a lellátó és a baseball meccshez hasonlóan mi is önfeledten "hej"-ztünk, kiabáltunk, fújultunk és szurkoltunk. A szöszi cheer leader-ek alig fedett testtel ugrabugraltak és az egész egyetemi zenekar képviseltette magát. A zászló lengető emberkék is nagyon aktívak voltak és külön diákok gondoskodtak a pálya szélén a tömeg buzdításáról.

A szünetben a pályát ellepte 2500 gimnazista, akik a zenekari produkciót és koreográfiát adtak elő. 30 perc volt, mire mind lesétált a lelátóról és készenlétbe helyezte magát. Azért hihetetlen, mennyi embert képesek ezek megmozgatni pár perc kedvéért. Persze az előkészületek és utómunkálatok minden jó munka esetében több időt vesznek igénybe, mint maga az aktuális tevékenység. Ez az amcsikra különösen igaz.

A szünet jó alkalmat nyújtott számunkra is, hogy egy közelebbi helyről nézzük a húsgépek közelharcát a labdáért. Azért sokkal élvezetesebb úgy nézni a játékot, hogy minden esetben látjuk, merre is halad a labda. Az egyedüli negatívum az volt, hogy hirtelen elkezdett szakadni az eső. Fedetlen stadion lévén elég kiszolgáltatott helyzetben voltunk, de a játékot nem adtuk fel egy darabig. Az ebédet is amerikai módi szerint a pályán fogyasztottuk el. Nem gondoltam volna, hogy egy hot-dog kérése komoly problémákba ütközhet. Amikor otthon kérünk egy hot-dog-ot, akkor egyértelmű a virsli és hot-dog kenyér kombinációja ízlés szerint mustárral és ketchuppal. Itt 2 percig sorolat a kiscsaj a különböző virsli fajtákat: lengyel, lousianai, csípős, fűszeres, normál, dupla vastagságú, stb. Aztán mint a nyuszikás viccekben, amint kiválasztottunk egyet, az hirtelen elfogyott, így a választási lehetőségünk lényegében minimálisra szűkült. :)

A medvék 50-10-re nyertek, amit az egyik egyetemi pub-ban ünnepeltünk meg. 2 biztonsági őr csekkolta a megszokott módon az igazolványokat a kordonnal körbe kerített bárnál. Az egyik megkérdezte a magyar jogsit tanulmányozva, hogy norvég vagyok-e. Nem tudom, ezt miből gondolta. Mondtam, magyar. Erre nagyon megörült, mert az ő nagypapája is magyar volt. Majd büszkén és nevetve mondta, hogy ő nem tud semmit (!) a magyar kultúráról, csak annyit hallott, hogy szép ország...

A szombat igazi fiús sport nap volt, hiszen a football után baseball néztünk a bárban. A San Francisco Giants játszott a Phillies (Philadelphia) ellen. Itt 3-4-szer játszanak egymás ellen és a hétközbeni meccsek alkalmával az egész város és egyetem meg volt őrülve. Órák közt és után a diákok és a tanárok a folyosón elhelyezett kivetítőkön követhették nyomon az eseményeket. Mi egyedül az olimpia idején kaptunk felmentést általános iskolában és gimiben az órák alól, amikor közösen néztük a tévében magyarjainkat. Na de, ez fontos hét volt a Giants számára, hiszen ha nyer, akkora World Series-t játszik a Teas ellen, ami nagyon nagy szó, hiszen a Phillies és a Jenkies (és még pár más) sokkal jobb csapatként van nyílván tartva.

Mivel a baseball 9 round-ban játszák és nem konkrétan meghatározott időben, így eljöttünk a vége előtt, mert kezdett késő lenni. Amint San Francisco-ba értünk nem is kellett az eredmény után érdeklődnünk, hiszen az egész város hangos volt a duda tülköléstől, visításoktól és örömteli "Let's go Giants" kiabálásoktól. Összességében nagyon jó napot zárt mindkét csapatunk, így büszkén és elégedetten zártuk sportos napunkat.