Kis túránkról fáradtan, de élményekkel feltöltve érkeztünk vissza. A háram államot bejáró négy nap valóban nem a hosszú alvásról és relaxációs pihenésről szóllt. De ennek így kellett lennie, hiszen ki tudja mikor lesz alkalmunk legközelebb visszatérni.

Az órákon kivételesen kissé bágyadtan ültem és az órai aktivitásom a korábban megszerzett tudásomra és általános műveltségre terjedt. Még jó, hogy szükség esetén ki tudom magyarázni magam, mert most kicsit elmaradtam az olvasnivalókkal.

Érdekes volt, hogy a csütörtöki US Foreign Policy-t egy amerikai tanár tartotta kivételes alkalomból. Nem szeretnék előítélettel lenni, mert nincs elegendő összehasonlítási alapom, de tapasztalataim szerint a külföldi politikai órát tartó tanárok ezerszer felkészültebbek és jobb előadók, mint az amerikaiak. Gondolom, ez megint abból a feltevésből adódik, hogy nekik sokkal jobban kell küzdeni, hogy a helyüket megtartsák. A napokban hallottam valahol, hogy Kaliforniában sok helyen a fizetés nagysága egyenes arányban áll az akcentus mentességgel. Ennek értelmében tehát, azok a bevándorlók, illetve külföldiek akiknek sikerült felvenniük teljes mértékben az amerikai akcentust, ugyanannyit keresnek, mint idevalósi kollegájuk. Abban az esetben viszont, ha ezt nem sikerült elsajátítani teljes mértékben, úgy kisebb fizetés jár az illetőnek. Na ez az igazi diszkrimináció. Teljesen mindegy, milyen tökéletes a nyelvtani és a tudása, helyből hátránybóól indul amerikai társához képest. Ezt szem előtt tartva egyszerűen röhej, hogy a helyettesítő tanárt anyagilag többre értékelik, mikor végig "uhm"-özi és "you know..."-zza az órát és a szünetben az osztály fele hirtelen eltűnik. Na akkor ki is végez előrébb való munkát? Egészen addig, amíg meg lehet érteni a másikat, részemről nem fontos az akcentus. Tény és való, a kínaiakkal és japánokkal akad némi kommunikációs probléma. Az is igaz, hogy azoknak akiknek, tanult nyelvük az angol, könnyebben megértik egymást. Még Hollandiában hallottam, hogy az amerikai fontos üzletembereknek külön tréningeket tartanak, ha más kontinensen szeretnének üzletelni, hogy ne csak a kulturális de nyelvi és akcentus beli különbségekre is fel legyenek készülve... Mondjuk kevesebben tanulnak meg magyarul, mint angolul, de érdekes módon nekünk nem akad problémánk a megértésükkel. Az "Add oda a didit" is milyen nagy sláger lett. :) Ebből (is) látszik, milyen okosak vagyun! :)))

Csütörtök este még megnéztük Eliéknél a közös képeket. Jókat nevettünk rajtuk egy jó kis mediterrán társalgás közepette. Már tervezzük a következő nagy utat és a hétvégi kisebbeket, hiszen kb. félidőnél járunk és elég hosszú a környékbeli felfedeznivalók listája...