Einstein Fraudhoz hasonlóan tudott valamit. Valóban milyen relatív minden. Alig, hogy feltöltöttem pár képet Facebook-ra, érkeztek is a barátoktól a kommentek, mennyire látszik, hogy jól érzem magam és milyen aktív vagyok, hogy ennyi mindent csináltam. A mai nap után, örülök, hogy ez a külvilág mindezt így értékeli. Minél jobban kezdem beleásni magam az itteni életbe, annál inkább pánikolok, hogy közel sem lesz időm San Francisco minden egyes szegletét (még a fontosabbakat is nehezen) felfedezni. Annyi mindent tartogat magában a város a művészettől kezdve, a gasztronómiáig, a sport programokon át, egészen a kikapcsolódásig. Persze Budapest is ilyen és minden lüktető városhoz egy élet kell, hogy igazán megismerjük és a változásokkal is tisztában legyünk az évek során...

De mint tudjuk, nem elsősorban nézelődni jöttem, hiszen arra bármelyik turista képes. Egyre több mindent kapunk az egyetemen és már tényleg úgy érzem magam, mint a gimnáziumban. Az órák után még kicsit maradunk ebédelni (mikor kivel), aztán jönnek a délutáni házifeladatok. A változatosság kedvéért csütörtökön megint prezentáció lesz Public Speaking-en, de most csoportosan adunk elő. Ennek az órának nagy értelmét látom. A könyv nem egy bestseller, de amit órán csinálunk, a tanárnak köszönhetően valóban eredeti és hasznos, mert nem csupán aktívnak kell lennünk a hozzászólásainkkal, hanem tényleg készülnünk kell. :)

A rövi délutáni bevásárlás alkalmával  vettem egy üveg bort. Tegnap beszéltem Kingával skyp-on és nagyon inspirált, mikor mondta, hogy a kollégiumi lakótársakkal esténként boroznak. Emlékeztetett az Erasmus időkre. :) Itt persze a zacskó legmélyén csempésztem magam és ugyan nem bontottam fel, már tiszta zugivónak éreztem magam. Már értem mit éreztek az emberek a '30-as évek szesztilalma idején. :)