Izgatottan vártuk a három napos hosszú hétvégét (Szept. 6. Labor Day) és a móa már pénteken elkezdődött. Délután még gyorsan megbeszéltük Elivel az őszi szüntes terveinket, illetve, hogy mi az amit feltétlenül ki kell próbáljuk míg itt vagyunk. Sajnos a napok gyorsan szállnak, ezért érdemes mindent előre megtervezni, nehogy kifussunk az időből. 

Mióta itt vagyok, most először indultunk neki az éjszakának. Kate (még szeptemberben volt Budapesten) javaslatára a Castro felé vettük az irányt (2 amerikai, 2 olasz, 1 magyar), hiszen itt találhatók a legjobb bárok a városban és az éjszaki élete is kiváló. Rábíztuk magunkat amerikai barátnőinkre és egész korán, már 8-kor útnak indultunk. Erre azért van szükség, mert a bárok és a szórakozóhelyek minden esetben bezárnak hajnali kettőkor, így este 11-kor elindulni már egész késői időpontnak számít. Megtapasztaltuk milyen sorban állni,  hogy bejussunk egy bárba (nem diszkóba!) és hogy a város jó vágású emberei mind a Castro környékén találhatók. Mind jól öltözött, tehetős, izmos és iszonyatosan meleg... De mi nagyon jól éreztük magunkat, végre a férfi mosdó előtt volt hosszabb a sor. 

11 környékén átmentünk egy táncosabb helyre, melyen nem tudom ki botránkozott meg jobban: texasi barátnőm vagy én. A hely neve más sokat elárult: Boy Bar. A munka napjára való tekintettel pedig külön táncosok feszítettek a helyiség több pontján felállított pódiumokon. Szerintem röhejesen néztek ki alsónadrágban és fehér sportcipőben (a zokni persze ameddig lehet fel volt húzva). A fiúkhoz boldog-boldogtalan odament és nyomatták neki a dollárokat, melynek a fizettsége egy forró csók volt. Ezt egyszer érdekes volt látni (Kate is most volt ilyen helyen először), de valszínleg nem ez lesz a törzshelyünk.

Az utcák a környéken pedig tele vannak rendőrökkel (kb. minden második sarkon egy), de szemlátomást egyikőjüket sem zavarja a sok transzfesztita, illetve kizárólag tangát magára aggató úriember.

Minden egybevetve egy élmény volt az este és nagyon tanulságos.