A tökéletes nijmegeni hétvégét követően is csodálatosan alakultak a napjaink. Az április 20-ai héten sikerült megtalálni az teljes egyensúlyt a tanulás, vizsgázás, utazás, szakmai orientáció és utazás között. A hétfői nagy hajrát követően kedden gyorsan le is vizsgáztam holland büntetőjogból és büntetőjog politikából. Most már hivatalosan is bárki bármit kérdezhet a drog, abortusz és eutanázia liberalizációjáról, illetve a piros lámpás negyedekről. Értem itt ezalatt a jogi vonatkozását a témának, a legsötétebb titkoknak még én sem vagyok teljes egészében a birtokában. :)

A vizsgát követően volt még egy kis időm a Luxembourgba való indulásig. Az előző félévben az ELSA (Európai Joghallgatók Szervezete) nijmegeni részlege szervezett szakmai kirándulást Hágába holland és nemzetközi diákoknak egyaránt. Nagyon nagy élmény volt októberben bepillantást nyerni a külügyminisztérium mindennapjaiba, illetve a volt Jugoszlávia Nemzetközi Büntetőbíróságának egy tárgyalását végighallgatni. A kirándulás alkalmával jóban lettem Valentinával, a szerb származású főszervezővel, illetve Saharral, afgán származású segítőjével. Tulajdonképpen ennek köszönhető, hogy egyedüli nem hollandként részt tudtam venni az Elsa luxembourgi kirándulásán. A három nap alatt három EU-s országot szeltünk át. Európának ezen a részén ugyan a távolságok kicsik, de annál több látnivló akad. :) Szakmai programról lévén szó, sajnos nem volt időnk kiismerni a Luxembourg minden zugát, de az Európai Bíróságról és egy független jogi irodáról (Bonn, Schmitt & Steichen) annál többet megtudtunk. Meglepő módon számomra a jogi iroda sokkal jobban tetszett mint maga a bíróság, ami kis hörgő hollandjaim szemében a mai napig érthetetlen. A külföldön töltött hónapok alatt az az érzésem kezd lenni, hogy a nyugatiak túlmisztifikálják az egész Európai Uniót. Nagyon fontosnak érzik magukat már az egyetemisták is, hogy ők európai jogot tanulnak (Hollandiában, Magyarországtól eltérően, szeparált a jogi oktatást és vagy eu-s jogot tanulnak a hallgatók, vagy a hazai jogrendszert), ugyanakkor alapvető dolgokkal nincsenek tisztában. Nem hiszem, hogy túlságosan nagy elvárás lenne felsorolni azon országokat, melyek az Euro zóna részét képezik, illetve felismerni (csak felismerni, nem lerajzolni!) a 27 tagállam zászlóját. Nos, harmad-negyes éves hollandjaim ezen a vizsgán súlyos elvéreztek. Az Európai Bíróság épületében a magyar zászlót tartottam, minek köszönhetően a csoport egy része meg volt róla győződve, hogy olasz vagyok... Egyébként csodálatos volt az egész kirándulás. Szakmailag is egy nagy löket motivációt kaptam és a lelkemben igen alaposan kezdtem átértéleni a dolgokat a jövőt illetően. Mindemellett maga a város Luxembourg és környéke is gyönyörű dimbes-dombos kis vidék, igazi multikulturális emberekkel. Itt az a normális, ha egy mondatban minél több nyelvet használsz. A hivatalos luxembourgi nyelv (keveréke a franciának, németnek, angolnak és hollandnak) mellett mindenki beszél franciául vagy németül (vagy mindkettő) és angolul. A városnak a 60% nem helyi, közülük is legtöbben a portugálok vannak. Luxembourg egy kis ország, annál magasabb árakkal, hiszen Hollandiánál kétszer drágább. A későbbiekben, ahogy időm engedi igyekszem még írni magáról az országról, a kultúrálól, az emberekről, illetve luxembourgi  benyomásaimról és tapasztalataimról. :)

Luxembourgi csajos kis group-unk: Gvansa (grúz), Sahar (afgán), Elen (holland).

A luxembourgi kalandok után folytatódok tovább a hollandok. Kingával nyár- és uatzásszervező hétvégét tartottunk sok-sok  pihenéssel. Annak ellenére, hogy csak május 1-jétől lakik hivatalosan nálam, már az elmúlt hétvége teljes szimbiózisban telt. :)

Hétfőn Istvánnal, Kingával és Moritzcal kirándulós napot tartottunk. Tavasz lévén elmentünk megnézni a tulipánokat Keukenhofba. Miután feltöltődtünk a virágok színeivel, illataival és magával az összképpel, átruccantunk a közeli egyetemi városba, Leidenbe. Gyönyörű, városnézős időnk volt sok napsütéssel. Minél több holland város lát az ember, annál inkább egyformának tartja őket. Engem Leiden leginkább Harlemre emlékeztetett. Sok kis csatorna, kisvárosias hangulat, régi és egyforma házak. A napot a tengerparton zártuk. Egy kicsit még mindig furcsa, hogy az emberek nem fürdenek a tengerben. Azt hiszem, a mediterrán, nyaralós tengerpartokhoz és nem az Északi-tengerhez szoktam. :)

Kedd is nagy nap volt. Ági, Marci és Misike érkezett hozzám látogatóba. Hihetetlen érzés volt 1400 km-re otthontól újra együtt lenni, nosztalgiázni és nevetni. A barátságunkat pedig a pár napos vizit csak még szorosabbra  fűzte. Már csak Áki és Dalmaushiányzott kis hatos csapatunkból. A szobában is elfértünk, bár mikor Kinga is áthozta cuccainak egy részét, egészen meneülttábor érezetét keltette meleg kis hajlékom. :)  De mint tudjuk, sok jó ember kis helyen is elfér. Jó volt megosztani kedves barátaimmal hollandiai kis életem és a közösen töltött két nap nagyon tartalmasan telt. Bicikliztünk esőben, várost fedeztünk fel napsütésben, forró csokiztunk és söröztünk a Blauwe Hand-ban, egyetemet néztünk és csudi lifteztünk, játszótereztünk, főztünk és sütiztünk. Nevettünk, nosztalgiáztunk, sztorizgattunk és minden csináltunk, csak éhezni nem éheztünk. :) Szerdán a holland vidéki élettel ismerkedtünk meg az arnhemi helyi skanzenben és söröztünk a csodálatos Rajna parton Egyszerűen csodálatos volt. Jó volt újra együtt lenni Veletek! Köszönöm, hogy jöttetek és remélem, hogy Ti is jól éreztétek magatokat! :)

Csütörtök, vagyis április 30-a a hollandok nagy naja. Koninginnedag a királynő hivatlos születésnapja. Olyan, mintha a mi május 1-jénket összegyúrnánk augusztus 20-val és a Budapest Parádéval. Egyértelmű volt, hogy Amsterdamban van a helyünk ezen a napon. A hollandok nemzeti ünnepe a királynő hivatalos születésnapja. Ugyan a jelenleg regnáló II. Beatrix januárban születetett, szültésnapját mégis április 30-án ünneplik (édesanyja, Julianna születésnapján). A királyi család úgy gondolta, ilyenkor tavasszal nagyobb banzájt lehet csapni. A hollandoknál május 1-je nem munkaszüneti nap, de előtte lévő nap annál többen özönlenek ki az utcákra narancssárgában és a holland piros-fehér-kék trikolórban. Előző évben a 700.000 fős Amsterdamba 7 millió (!) ember érkezett. A narancssárga nem a csendes-óceáni gyarmatok narancs ültetvényeből, vagy a kukáskocsikból ered, de még a politikához sincs sok köze. Egyszerűen az Orániai-ház (Oranje) iránti tisztelet jele. A várost zenebona tölti be, a nagyobb tereken koncertek sora éri az embert, a parkokban pedig már hajnalban elkezdődik az ún. Vrijmarkt. A csatornák hemzsegnek a sok party hajótól, az utcákon pedig gyerekek zenélnek. Mi is hagytukmagunkat sodortatni a tömeggel. Kipróbáltuk a Dam téren felállított mini vidáámparkot is és hagytuk, hagy hasson testünkre a 4G-nyi energia, miközben duplán fordultunk meg a levegőben 110km/h-val. A nap folyamán a szendvicsek hegyek is elfogytak a táskából, sör fogyasztásunk azonban korlátozott volt. Jó volt leülni a piros lámpás negyed körüli csatorna partjára és csak figyelni az embereket. Persze olykor többet láttunk a kelleténél, mikor a szemközti oldalon a türelemtlen pasik egyenest a csatornába pisiltek... A hosszú városnézős sétát követően fáradtan, de elégedetten ültünk a vonaton és öröltünk, hogy mi is részt vehettünk ebben a holland fergetegben. :)

Misikét péntek reggel  fél hatkor kísértem ki biciklivel az állomásra. Azt kell mondjam, hogy kedves barátom egy hős, hiszen a pár órás alvást követően is energiával telten folytatja útját Németországba egy rajnai hajókázásra, míg én a kora reggeli ébredésnek köszönhetően egész nap kókadoztam. Egy kicsit a vasárnap érzése fogott el, hiszen annak ellenére, hogy a boltok nyitva voltak, az egész város csendben pihente ki az előző nap és este fáradalmait. Ezt tettem hát én is, este pedig Emir Kustorica Underground című filmjével áldoztam a kultúrának. :)

Szombaton Moritz hajókázni vitt minket. A négy személyes speedboatjával Venloban kötöttünk ki. Ahogy Mo magyarosodik, úgy kezdtem én is germinizálódni a fiúk társaságában. Mo egyik német barátja, Christopher és a németül is perfektül beszlő István kellőképp megadta mindehhez a löketet. :) A miénkhez képest teljesen más világ az, amibe szombaton belecsöppentünk. A vízi mókázás közben megnéztük Venlo városát és stílszerűen nagyon fini sült halat ettünk a piacon. Miután visszaértünk Lentbe, csaptunk egy szolid kis BBQ partit. Egyszóval ez a szombat is a tökéletes napjaim közé tartozik. :)

Képeket is igyekeztem feltölteni és majdnem sikerült utolérnem magam a képekkel és bejegyzésekkel. A "Fényképek 3" fülecske alatt találhatjátok a legfrisebb fotókat. Holnap indulunk Belgiumba, Antwerpen és Gent ránk vár, aztán Dalmához Lisszabonba, majd Budapest és a vizsgáim következnek. Hallgatásom oka tehát nem a programok hiánya lesz! :)