Mint ahogy a sorozatok elején szokott lenni az összefoglaló a korábbi részek eseményeiből, úgy próbálom én is összeszedni, mi is történt velem a huisarts-al való találkozásom óta. Az elmúlt hetekben sajnos tényleg nagyon beteg voltam, ami a legrosszabb, hogy hangm sem volt, így az új, épületben lakó erasmusosokkal való kommunikálás csicsergés hiányában nem ment olyan könnyen. De Bonnból családi szálak révén, érkezett ám segítség antibiotikum formájában, így hősnőnk a gyógyulás útjára lépett. Az EU-ban valóban szabadon áramlik minden: tőke, pénz, munkaerő, bűncselekmény és gyógyszer receptek. Elégséges volt ugyanis csupán a receptet átfaxolni a helyi patikába és nem okozott prolémát a gyógyszer kiváltása. A procedúrához még hozzátartozik az a kis történet,mikor a bonni rendelőt felhívtam és az asszisztensnő először németül szólt bele a telefonba - szinte érthetetlen miért lepődtem meg, hogy Németországban németül veszik fel a telefont, de a hezitálás minden bizonnyal úgy tűnik, érezhető volt a hangomon. Akárhogy is a rövid "öööö"-im után kedves hangon magyarul közölte, amennyiben magyar vagyok, nyugodtan mondjam magyarul. Eszméletlen, tényleg sokan szakadtunk ki. Egy másik jó barátom, Tamás, néhány kilométerrrel arrébb, Kölnben szintén magyar háziorvoshoz szokott járni. A receptfelírháshoz visszatérve edig csak annyit, hogy a külföldiek úgy szoktak átmenni Belgiumba orvoshoz - mert az ottani dokik elismerik az antibiotikumok gyógyító hatását -, mint ahogy a hollandok mennek hozzájuk tankolni, hiszen ott a benzin is adómentes. Ezek után, nem is értem, miért Hollandiába jöttem. :)

Lényeg, ami lényeg sikerült olyan állapotba hoznom magam, hogy repülőre tudjak szállni, bár az előre eltervezett síelésnek 100-as zsebkendővel integethettem, viszont az otthoni orvos annál nagyobb szeretettel várt. Egy kis tüszős mandula, megspékelve egy középfülgyulladással, két repülés között ideálisabb sem lehetne. :) Az otthon töltött napok egyébként jórészt pihenéssel teltek, és igyekeztem feltöltődni újra energiával, no persze a házi húsleves a sok zöldséggel nagyot dobott a gyógyulási folyamaton. Azt hiszem lassan itt az ideje, hogy itt megpróbáljak én is főzni hasonlókat. :)