Az őszi szünet lecsengése, a barátok látogatása és az amszterdami sétákat követően kezdek felébredni a rózsaszín fellegekből és sajnos már vissza is csöppentem a való világba.

Reggel az ágyamban fekve kinézek a függöny nélküli ablakon, de nem látok semmit, mert a köd a párkányig kúszik. Alig hiszek a szememnek. Hogy egy kicsit felébredjek, kinyitom az ablakot, nyomban megcsap a tél illata. Igen, nincs mese, nulla fok az már fagypont körül van. Arra gondolok, milyen szép lesz ilyen időben biciklizni. Szerencsére a mai nap a tanulásé, így van időm lélelkben felkészülni.

A megszokott, automatikus mozdulattal kapcsolom be a számítógépet. Készítem a reggeli müzlimet és már indítom is az on-line híreket, hogy naprakész legyek a világ és Magyarország eseményeivel. Mert ugye azért jöttem Hollandiába, hogy a jövőben az itt szerzett tudásomat és tapasztalataimat otthon majd kamatoztatni tudjam  és hazámat szolgáljam (no persze nem mint egy katona:)).

Az első vezető hírek "Harmadik világ" címen fut. Felkapom a fejem, kezdek megijedni. A napokban ugyan sokat beszélgettünk Gergővel az otthoni fejleményekről, tudtuk, hogy gondok vannak, de közel 1400 km távolságból ezt jóformán csak a forint és euro árfolyamán érzékeltük. Az viszont, ami ez után következett jóformán sokkolt. Magyarország már Ukrajna mögött kullog és megoszlanak a vélemények a felajánlott 20 millió eurós hitelcsomagról is. Következnek a szalagcímek: megszorítások, adóemelések, bérek reál értékének csökkenése, megszorítások, gyermektámogatás mértékének csökkentése, elbocsátások, államcsőd, köztisztviselők helyzetének ellehetetlenítése, tizenharmadik havi nyugdíj ki nem fizetése és újból megszorítások, megszorítások, illetve adóemelések. Ha Hollywoodban Steven Spilberg ezen forgatókönyv alapján szeretne filmet forgatni, az Oscar-díj már borítékolva lenne. A baj csupán az, hogy ez a magyar valóság és nem egy amerikai katasztrófa film. Nem kell azonban félteni a mexikói szappanopera sorozat rendezőket sem. A szereplők nevei ugyan rövidebbek és nem olyan  dallamosak, az amatőr felvételeken mégis jól megfigyelhetők a sárdobálások a jobb és baloldalon egyaránt, valamint kezd kibontakozni a dráma a parlamenti színfalakon és a Nemzeti Bank díszletei mögött egyaránt. Csak nézem és nézem a dokumentum filmnek is beillő híradót és egyszerűen nem akarom elhinni azt amit látok. Egy csendes, zenei aláfestés nélküli monológnál hirtelen azt hiszem, eljön a katarzis és választ kapok a problémák megoldására, de a film csak pereg tovább. Egyértelmű, holnap is el kell jönnöm a moziba, hogy megnézzem a következő részt. A baj az, hogy ez sajnos nem a Büszkeség és balítélet négy részes, BBC változatos darabja. Ugyan a szereplők a büszkeségtől már-már önteltek  és a balítéletből is rendsesen kijutott, mégis attól tartok, hogy vasárnapig nem lesz itt happy end...

Tisztában vagyok azzal, hogy a tömegtájékoztatásnak hatalmas ereje van, és sokszor inkább csak elrémíszt és nem a teljes valóságot adja vissza, de hozzám most csak ennyi jut el. Nem tudom milyen a közhangulat a fővárosban és az országg többi részén, mennyire lehet érezni a válság hatását, de abban biztos vagyok, hogy ez nem csak Hollandiában beszédtéma az egyetemre biciklizés közben. 

Nijmegenben az embereken semmit nem lehet érezni, ugyanúgy viselkednek, mint korábban.  Azt azért meg kell jegyezni, hogy én elsősorban holland diákokkal szoktam találkozni, így lehet hogy a fenti állításom egy kicsit sántít. Az viszont tény, hogy itt a vezető hírek között foglal helyet a gazdasági kérdés és a korábbinál több kerekasztalbeszélgetést lehet látni a televízióban is. Az viszont nem valószínű, hogy a válság Hollandiát is magával rántja. A szavanna törvénye ugyanis a való világban is érvényesül: nem kell gyorsabbnak lenned az oroszlánnál, elegendő, ha a másik antilopál vagy gyorsabb. Akármennyire is fáj, jelen esetben Magyarország egy vérző antilop...