Kedves Családom, Barátaim és Mindenki aki erre tévedt! :)

Ezen a blogon nyomon követhetitek, miként indultam el a nagyvilágnak, hogy megismerjem a holland jóléti társadalom minden előnyét és hátrányát. Első állomásom Utrecht, ahol 3 hétig "krákogni és köpködni" tanulok, kiderül majd mekkora sikerrel.

Indulás és megérkezés

2008. augusztus 1-jén, pénteken sikerült is elindulni. A nagy bizonytalanság után,  mivel is menjek, végül Apa és az autó lett a befutó, így röpke 14 óra alatt meg is érkeztünk. Először a szállásom kulcsát vettük át a Museumkwartier környékén (Utrecht belvárosa). Az apartman Zeist-ben található, pár km-re Utrechttől (kb. mint Budaörs és Budapest viszonylata) egy csendes kertvárosi övezetben. Maga a szoba frissen festett, Ikea stílusban berendezett és minden vadi új volt benne. Egyetlen hibája az volt, hogy hiányzott belőle az ágy. :) Mikor ezt közöltem a szervezőkkel, ők még jobban meglepődtek, mint én, és már adtak is a kezembe egy másik kulcsot. Ez volt az én szerencsém, mert így olyan lakótársakat kaptam, amilyenről álmodni sem mertem.

Szállás

A szállást úgy kell elképzelni, mintha egy nagy kollégium apartman ház lenne 7-8 emelettel. Minden lépcsőházban, szintenként két lakás található. Egy lakásban átlagosan 5-10 bérlő szokott lenni, ami 5-10 szobát jelent. Mi heten vagyunk a lakásban, mindenkinek megvan a saját maga kis birodalmi 14 nm-en, szeparáltan a többiektől és a konyhát, nappalit, a zuhanyt és a két wc-t közösen használjuk. Eddig 4 lakótárssal találkoztam, a másik kettő épp nyaral valamerre és az én szobám pedig folyamatosan rövid ittlétű (short stay) bérlőnek van kiadva. Még saját erkélyünk is van, nem is kicsi, szóval mondhatni egész kulturált, egyetlen hibája hogy azért messze van a központtól és az egyetemtől egyaránt. A lakótársakról majd a későbbiekben mindenképp írok, mert megérdemlik. :)

A kulcsfontosságú  internet

Visszatérve a berendezkedés kezdeti időszakához, meg kell említsem, hogy egészen addig nem éreztem, hogy megérkeztem és minden rendben van, míg be nem kapcsoltam a note book-ot és  be nem üzemeltem (pontosabban Apa be nem üzemelte) az internetet. Hihetlen hogy egy kis kábel mennyire meg tudja változtatni az ember hozzáállását a dolgokhoz. (Itt a netet csak kábellel lehet fogni, wifi nincs a szobában). Persze külön kaland volt hozzájutni az UTP kábelhez. Magyar ember lassan már teljesen hozzászokott, hogy ha szüksége van valamire nem kelll mást tennie, csak beülni az autóba és elmenni a bevásárlóközpontba, akár vasárnap este is. Ezzel a szokással Hollandiában két probléma is van. 1. A közlekedés a városban teljesen autó ellenes. 2. A boltok zöme hétvégén nincs nyitva (bár ez körzet és település függő, de Utrechtben szombaton kora délután bezárnak a boltok, vasárnap pedig ki sem nyitnak, kivéve a hónap első  vasárnapját, de akkor is csak 12-18 óra között). Ezekre a dolgokra pár órás fel-alá kocsikázás után rá is jöttünk, így szombaton nem is intéztünk a szálláson kívül más érdemleges dolgot és maradtunk a 1,5 méteres kábelnél, ami hosszabb távon nem a legjobb megoldás, tekintettel arra, hogy kevés konnektor van a szobában és azok is fejmagasságban találhatók. Na ennyit erről ezekről az elektronikai dolgokról, de az tény, hogy aznap este megérdemeltük a pihenést. :) Marloestól, az egyik lakótárs lánytól kaptunk egy tábori ágyat, ami  még mindig a szobámban leledzik, szóval ha valakinek kedve szottyanna meglátogatni, tegye meg bátran,  mert szállást tudok számára biztosítani. ;)

Vasárnapi tervek

Összeírtuk a vasárnap teendőek, volt belőle bőven: hosszabító és utp kábel keresése, holland sim kártya utánjárás, bicikli nézése, esőkabát keresése (utóbb rájttünk, hogy ilyet a hollandok nem igen használnak, főleg az én korosztályom nem használja, ha elered az eső - ami igen gyakran megesik -, egyszerűen csak gyorsabban tekernek), egyetem megtalálása, tipikus holland táj megtekintése, Északi-tenger felkeresése és ha marad idő, jöhet egy kis Amsterdam. Küldetésünk csak részben teljesült, de így is tartalmas napot zárhattunk. Úgy döntöttünk, közlekedni csak tudok, így az egyetem és bicikli projekt egy nappal későbbre került, és Amszterdam is megvár. :) A "nagy" bevásárló túrát követően bejártuk Utrecht belvárosát. Nem hiába mondják, hogy Utrecht a dómok, templomok városa. Szinte minden utca sarkon lehet látni egy kis táblát, mely valamelyik templom irányába mutat. A főtéren (Neude) és a régi csatorna (Oudegracht) mentén végig kávézók, éttermek találhatók, nagyon hangulatosak. Gyönyörű régi város, tiszta, az emberek kedvesek és természetesen amerre a szem ellát, biciklik. A héten a James Boswell Instituit-nak (ahol hollandul tanulok) a Summer School részlege szervez egy városnézés, a városról majd ezt követően írok bővebben. :)

Zaandijk

Vásárlás után Amsterdam felé vettük az irányt (Utrechttől kb. 30 km), de továbbmentünk északabbra, hogy szélmalmokat, gátakat és kis falusi holland házakat lássunk.Végül Zaandijk-ban kötöttünk ki, ahol megtalátuk amit kerestünk. Ugyan Zaandijktól nem messze található egy szentendrei skanzen szerű szabadtéri múzeum szerűség (Zaanse Schanse), ahol egy helyen fellelhető az összes turistacsalogató holland látványosság (fapapucs, sajtkészítés, tulipánok), de egy csatorna elválasztott minket, ami nem meglepő ezen a vidéken, ellentétben azzal, hogy a híd még csak most épül. A kötelezőnek mondható zaandijki szélmalmos fényképezést követően betérünk egy vietnámiak (vagy koreaiak?) által üzemeltett gyorsétterembe. A sok ismeretlen crokett és egyéb kisütésre váró "finomság" közül hirtelen csak a sült krumpli tűnt szimpatikusnak, szigorúan majonézzel, ahogy itt szokás enni (lásd Tarintinonak a Ponyvaregény c. filmében a jelenetet John Travoltával mikor kifigurázza a hollandokat, amiért ketchup helyett majonézzel eszik a sültkrumplit). A vietnámi (v. korei?) nő volt az első, aki nem beszélt angolul az itteniek közül. Mégis felkészült a turisták fogadására, mert nyomban a kezembe adta az angol étlapot (nem mintha így jobban értettem volna, hogy ezek milyen ételek pontosan...). Segítséget kértem egy holland bácsitól, ugyan legyen olyan kedves és magyarázza el nekem, milyen is az a Goulasch croquette. Nagy lelkesen kezd el nekem mesélni, hogy ez az étel nagyon fűszeres, tele van paprikával, talán hallottam már a magyarok gulyás leveséről... Aztán nagy érdeklődéssel megkérdezi, honnan jöttem... :) Arra biztosan nem számítottam, hogy Hollandiában egy vietnámi (koreai?) "étterem" magyar jellegű gyorsétket árul... A nagy meglepetés és érdekes ízvilág megtapasztalását kövtően sétáltunk kicsit a városban. Rengeteg olyan házat láttunk, mely még az 1700-1800-as években épült. Ha összehasonlítjuk ezeket a házakat, hasonló kaliberű magyar városban levő házakkal, a különbség szemmel látható. Már akkor nagy ablakokat használtak, mely számomra csupán azért meglepő, mert termopaan ablakok hiányában anno igen hideg lehetett télen. Ha a régi házak jellegét kellene leírjam 3 szóval, akkor a nagy ablakok biztos benne lennének, a piros téglához és a harang alakú tető előtti díszekkel együtt. Egyszerűen beleszerettem. :) Az emberek úgy élik mindennapi életüket, hogy függyönyt többnyire nem használnak, ami számomra igen meglepő volt, de ők másként tekintenek az intim szférára mint mi. A kedvencem az volt, mikor bepillantottam az egyik ház ablakába (az ember kezdetben az utcán sétálva akaratlanul is ezt teszi) és a nappali-étkezőn keresztül lehetett látni, sőőt, még a másik oldalán folyó csatorna színét is tisztán ki lehetett venni, a távolban levő szélmalommal együtt. Ezt a nyitottságot az embereken is lehet érezni. Mindenki nagyon segítőkész, és mivel mindenki beszél angolul (a bevándorlók, akik még hollandul sem beszélnek nagyon, valószínűleg kivételt jelentenek), tudnak is segíteni. Olykor ők szállnak le a bicikliről és jönnek oda az emberhez, hogy tudnak-e valamiben segíteni, mikor látják az értetlen turistákat kezükben a térképpel.

Zaandvoort

Zaandijk után Haarlem következett, majd az északi-tengeri üdülőközpont Zandvoort. Nyaranta ellepik a németek és elsősorban az amsterdami fiatalok. Kb. este 8-9 között értünk ide, és huszonévesek kisebb csoportját követve nem csupán a tengert találtuk meg, hanem több szórakozóhelyet is, rögtön a homokos tengerpart mellett. Tehát, nem mondhatja senki, hogy csak délen, Portugáliában vannak tengerparti partik. :) Igaz, hogy pulcsi és bőrdzseki volt rajtam ekkor, erősen fújt a szél és az eső is esett. Feltehetően senki sem ilyennek képzel el egy fergeteges nyári bulit, de ha jó a társaság és a zene, az eső senkit nem érdekel (legalábbis itt). Érdekes volt, hogy 9 óra előtt feltűnően sokan voltak már az egyes szórakozóhelyeken, pedig itt ekkor még világos van.

Késő este értünk csak vissza Zeitbe és következő nap már kezdődött is a tanfolyam, amiről még fogok biztosan mesélni! :)

 

 

Szerző: melindaerasmus  2008.08.05. 23:35 1 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csabainori 2008.10.02. 12:43:54

Szia Meli!

Remélem minden zökkenőmentes! Nagyon szép helyeken jártok! Majd írj, hogy milyen az egyetem odakinnt, nagyon kíváncsi vagyok!!! puszi: Nóri
süti beállítások módosítása