Az orientáció pénteken is tovább folytatódott és általánosan elmondható, hogy sok diáksegítő vett rajta részt. Volt többek közt egy nagyon vadóc olasz csaj. Mikor vége lett a mai napnak és végeztünk az egyetemen, akkor páran (természetesen csak európaiak 21 éve felett) beültünk egy bárba.

Vicces volt előkeresni a személyidet mielőtt beléptél a bárba. Az első hely, ahova mentünk (Buckstock) rockosabb helynek nézett ki, csomó szarvasfejjel a falon és csomó felirattal, de nem volt túl  nagy a mozgás. Az egyik spanyol srác ráadásul nem hozott semmilyen iratot magával, így be sem engedték. Így átmentünk egy pizzás-báros helyre (Orgazmica) ahol "csak" a bárpultnál kérik az igazolványt. Mi, a kis európai fejünkkel persze rögtön mondtuk a srácnak, hogy hozunk neki is egyet, mire Katherina felvilágosított, hogy az nem így működik. Figyelik, hogy ki iszik és ki volt a pultnál és nagyon kiszűrik az ilyen simlisségeket. Ráadásul, ha ez előfordul és ellenőrzést kapnak, a hatóság be is zárathatja a helyet, ennél fogva nagyon vigyáznak. Ugyanez vonatkozik a cigarettára is, ha megkérsz valakit az utcán, hogy vegyen neked és ezt kiszúrja a rendőr. Sokkal többet látsz egyébként az utcákon, mint otthon. Van amikor csak úgy motoros járőrözgetnek, még az campus területén is.

Én vagyok az egyedüli exchange student, aki Pedroban lakik (Sün Balázs), viszont mint korábban már említettem, rengeteg ázsiai étterem van a környékén és bár is, csupán két saroknyira (itt persze azt úgy mondják: 2 blocks és nem corner). Katherina egyébként ázsiai tanulmányokat folytat (Master) és elhívta a lakótársát is, a kínai Martint. Legalább ennek kiejthetőneve neve. :) Eddig inkább csak láttam őket, mintsem beszélgettem velük. Sport menedzsmentet tanul és ő is két évig van itt. Kérdeztük, honnan való pontosan. Ez egy olyan kérdés, aminek értelme van Európában, pl. megkérdezni egy hollandtól  vagy egy némettől, esetleg spanyoltól, mert képben vagy a földrajzzal, de Kína.. Az egy teljesen más kérdés. Shanghajtól fél órányira lakik kocsival, ez az ő "home town-ja". Ment tovább a beszélgetés, mire kiderült, hogy az ő kis village-ében csupán 2 millióan élnek... Ha Isztambul elgondolkodtató volt számomra, akkor ehhez már hozzá sem tudok szólni. Jó volt azokat a dolgokat egy illetékestől hallani, amit már egyébként is olvastál könyvekben, vagy hallottál tv-ben/rádióban. Természetesen nincs testvére, így a szülők csak egy gyerekbe tudnak befektetni, mindamellett a jó álláslehetőségek száma is korlátozott, ezért kell hajtani. Ezen túlmenően kétszer annyi fiú van, mint lány, így nincsenek könnyű helyzetben a párkapcsolatot illetően sem. Hát, nálunk pont fordított az arány. Ezt végighallgatva, azért a srácnak egész jó esélyei vannak a jövőt illetően: jó iskola, magas (180, ami már óriásnak minősül náluk) és fehér ember számára is megkülönböztethető kinézete volt. Mindent összevetve, nem maradtunk sokáig, mert mindenki fáradt volt az orientáció után, de azért jó volt egy sört meginni és kicsit informálisabb közegben beszélgetni. Ráadásul, itt az árak sem voltak vészesek: 3 $ egy pintért (az ale különböző fajtái közül lehetett választani).

Napközben fejtágítás volt, hihetetlen bürokratikus az egész rendszer. Csomó papírmunka mindenhol. Az egésznek a tetejében, nem volt teljesen megfelelő a immunization form-om, ezért újra meg kellett kapnom az MMR oltást (mumpsz, rubeolla és még valami): 57 $. Viszont, ha nincsenek rendben a papírjaid szombat éjfélig, akkor kitesznek a campusi szállásról. Tulajdonképpen mindenhol ezzel fenyegetnek, ha nem csinálsz meg valamit, akkor helló... Julcsinak meg kell csinálni a TB szűrést is, mert azzal is volt vmi. Kell nekik a mantu teszt is meg a TB. Az én papíromon más sorban van kitöltve ugyanaz, mint neki, ezért nekem nem kell kiadnom még 30$--t érte. Persze, ehhez kellett az is, hogy a doktornéni megkérdezte, hogy beoltattak-e a karomon. Szemrebbenés nélkül rávágtam, hogy igen. Mire Julcsi angolul kérdezi: tényleg? Yes, of course. Aztán magyarul megbeszéltük, hogy nem is. Hihetetlen, csak azt nézik, hogy legyen kitöltve minden sor és akkor minden ok, egyébként bumm szívtál. Persze itt is a rakat papírmunka, csakúgy, mint a Vészhelyzetben (csak éppen nem tolják melletted a lőtt sérültet). Visszaviszed, mire kapsz egy másik papírt, hogy akkor azt is. Miért nem lehet egyszerre odaadni? Fú, hát jó sok dolog van, amit még nem egészen értek, de lehet ez csak nézőpont kérdése.

Este volt még (a bár előtt) egy social evening, ahol wiii-ztünk és kiütöttem boxban egy spanyol lányt. Meg volt jenge, persze nálam dőlt le. Egész jó kis társaság jött össze a mai nappal, úgy hogy kiszelektálták az embereket és volt egy külön délutáni session csak az exchange student-eknek.

Használtam a kártyámat a cantinban, ami persze kétszer olyan drága mint a bolt, de pénzt nem fogok rajta hagyni. Már értem, Katie-ék Budapesten miért lettek annyira izgatottak, amikor kaptak vmit ajándékba: itt mindenért fizetni kell, de sokkal durvábban mint otthon.
Ha nem gazdag családba születsz, akkor az egyetlen kiugrási lehetőséged a sport. Ebédnél volt egy belga srác, aki jogász szeretne lenni, de még csak most kezdi 19 évesen az egyetemet. Egy pillanatig elgondolkoztam, azért ez nem kis befektetés a család részéről san franciscoban tartani a gyereket vagy 6 évig. Mire kiszedtem belőle, hogy sport (tenisz) ösztöndíjjal van itt és így nem kell fizetnie a tandíjat. Egy másik finn csaj ugyanezt csinálja csak golffal. Találkoztam egy holland csajjal is: rögtön kiszúrtam h holland? Mikor megkérdezte, nem értette, honnan tudtam. Hát a válasz elég egyszerű: nagy darab szőke csak, mezitláb birkenstock papucsban fennhordott orral. Na de ezt mégsem mondhatom neki. :)
Holnap megyünk hajókázni az öbölbe. Kíváncsi vagyok, mert eddig még nem voltam bent a városban. Tényleg lefoglal az egyetem, más mint otthon, hogy ezer más dolgot tudsz csinálni és csak azok után vagy fáradt...