A nagy meleget magunk mögött tudva indultunk el Budapestről és érkeztünk meg a kissé borús Hollandiába. Eindhovenben sok látnivaló nincs. A város egyedül a Philipsről és az általa támogatott futball csapatáról híres. Megnéztük belülről is a stadiont, amit persze mindannyiunk nagyobbnak képzet el és távolról a modern építészet kiváló példáját, a Witte Damet is láttuk. Eindhovenben járva képet alkothatunk arról, hogy néz ki egy város, melyet majdnem teljesen lebombáztak a II. világháborúban. Az Alsó-Rajna parti Arnhem hasonlóan nagy károkat szenvedett, mégis más a kisugárzása a városnak. Ezt a folyóparton sétálva éreztük. Gerlerland tartományra is letekintettünk a
Csütörtökön megnéztük milyen is az egyetem egy nyüzsgő hétköznap délelőtt. Apa el volt ragadtatva a campustól, sportcentrumtól, egyetemi élettől, oktatástól és felsőoktatás felszereltségétől. A hollandok valóban a jövőbe, vagyis az oktatásba és az innovációba invesztálnak. Kora délután Hollandia egyik legvizesebb részére, Zeelandra indultunk. Middelburg városa igazi kereskedelmi gyöngyszem volt és a hasonló házak ellenére megvolt a saját kisugárzása. Felfedeztük a tengerpart közelében található gátakat is, köztük a Delta munkálatok egy kimagasló remekét Oosterscheldekering és mezítlábasan éreztük az Északi-tenger langyos vizét és homokját. Nagy utat jártunk be, de hosszan és tartalmasan telt a napunk. Meglepő módon, míg Magyarországon hollandos-angolos esős 12 fok volt, nálunk csodálatosan sütött a nap. Szép színünk is lett, Mama igazi Árpád-sávosra pirult le. Apával kiélveztük, hogy este 10-kor még világos van és hazaérvén kiültünk a Maas-Waal csatorna partjára nézni a nagy hajókat, illetve továbbfolytatni az elmélyülést a helyi sörökben. A hét folyamán a határhaszonérték elmélet beigazolódni látszott és a Hollandiában elfogyasztott első két sört találta Apa a legízletesebbnek. A probléma csak az, hogy az pont két Mini Heiniken volt. :) Sikerült bemutatnom a családnak hollandiai kis életem is és majdnem elérni, hogy a Budapestre tartó repülőn bérelt helyem legyen. Este ugyanis egy új lakótársam jóvoltából csak úgy áradt a fűszag a folyosón. Persze, mióta itt lakom nem fordult elő ilyen. A Cannabis illatában ülve kapcsolta be hát Apa a tévét, ahol épp speed boatosokat mutattak. No de nem ám a szépségeit a sportnak, hanem, hogy mekkorát lehet esni a hajóval... Tiszta szerencse, hogy a nap folyamán többször is megemlítettem venloi hajókázásunkat... :)
Ha valaki április és szeptember között egy pénteki napon Hollandiába látogat, akkor az alkmaari sajtpiac kihagyhatatlan látnivalónak számít. Sok klisé tartozik ehhez az országhoz: fapapucs, szélmalmok, biciklik, tulipánok, piros lámpás negyed és coffie shopok, no és persze a rengeteg fekete-fehér boci és a tejükből készített sajt. Alkmaarba ez utóbbiból kaptunk egy kis kóstolót (szó szerint). A hagyományos sajtpiac reggel 10-12.30-ig tart és ebben az időszakban a város elözönlik a turisták. A város főterén hordárok viszik a sajtot a Mázsaházhoz (Waag) méretésre. A mérésre váró sajtokat körülvevő sajtokon túl kereskedők állítják fel standjaikat és állnak a vevők rendelkezésére. Promócióként pedig nem sajnálják a kirakni a legkülönbözőbb fajta kóstoltatni való sajtokat sem. Gyerekkorom óta álmodozom egy igazi hollandiai sajtkóstoló körúton és az elmúlt pénteken, ezen álmom valóra vált. :)
Az délelőtti sajtkóstolót követően utunkat Amsterdam felé vettük, hogy a vidéki városok hangulata után érezzük a főváros nyüzsgését. Először hajókirándulás keretében éreztük meg a város hangulatát. A kikötő irányába is kihajókáztunk, ahol eltörpültünk a nagy óceánjáró hajókhoz képest. Az idő rövidsége és nap vége felé eluralkodó fáradság miatt tényleg csak a kifejezett belvárost jártuk végig. Mama néhol lázadt ugyan, hogy "Ti most minden utcát be akartok járni?", de továbbra is csendben tűrte a kiképzést. Végignéztük a Piros Lámpás negyedet, ahol kivételesen nem tolongtak a turisták, majd a coffie shopok között barangoltunk. Miután kerestünk Mamának egy padot (ami igazi alku eredménye volt), Apa megállapította, hogy Amsterdam nem is olyan nagy durranás, mint ahogy beharangozzák külföldön. Minden bizonnyal ez szemléletmód kérdése. Én mindenesetre nagyon szeretem a várost és már alig várom, hogy egyszer kifejezetten a kultúra miatt keressem fel.
A sok kirándulás ellenére a családi látogatás fénypontját számomra mégis az jelenthette, mikor azokat a helyeket mutattam meg Apáéknak, melyek az én mindennapi életemhez is hozzátartoztak, hozzátartoznak. Szombat reggel bevásároltunk az Em-Té-ben, mert itt fel kell készülni a bolt nélküli hétvégékre. :) És ha már szombat, akkor piac nap. A middelburgi nyers hering után várt ránk a frissen sült kibeling és a szájban olvadó super stroopwafel. Azt hiszem szeretett kis városom jó benyomást tett mindenkire, melyet az idő tökéletessége csak tovább fokozott. :) A hollandok, mint a madarak, úgy ültek kint a kávézók teraszain és élvezték a napsugarakat. (Igen, igen tudom, a nap nem játék és háromszor is napfényvédelem!:)) Valkhof körbejárása és a Waal menti séta, majd a Marktra való felsétálás után azt hiszem sikerült mindenkit meggyőznöm, hogy Nijmegen a többi holland városhoz képest egyáltalán nem lapos. Ha majd a Mastert itt csinálom és jön megint Apa látogatóba, biciklivel tekerünk a városban. Délután az apeldoorni Palais Het Loo-t szándékoztuk megnézni, de a GSP koordináta kissé félrecsúszott és a Beatrix királynő nem fogadott minket a Stationstraaton, így Hollandia legkisebb városát, a mindössze 160 lakosú Bronkhorst-ot kerestük fel. A jelenlegi funkciójában Hollókő szerepét betöltő városka a középkorban kapta kiváltságlevelét és egy időben háborúindítási joggal is rendelkezett. Mára turisták özönlik el pár utcáját és vendéglátó ipari egységeit. A hollandul való kávé és sör kérése Apa legnagyobb meglepetésére már tökéletesen megy. Hazafelé jövet betértünk még a központba és végig jártuk ami kimaradt. Ahhoz képest, hogy Nijmegen nem az a tipikus turista város, a sok szép emléknek és élménynek köszönhetően, ami ide köt, egy egész napig mutogatnám vendégeimnek. :)
Utolsó kommentek