Otthon a kisiskolásoknak és gimnazistáknak hivatalosan szeptember elsején kezdődik a tanítás, csak úgy mint a holland egyetemeken. Az átlag magyar egyetemistának ez először mindig nagyon korainak tűnik és valóban az. :) Ugyanakkor, ha azt veszem, hogy a mai hétfői "European Legal History" (Európai jogtörténet) néven futó órám valamilyen oknál fogva csak következő héten kezdődik, a keddi "Criminology"-hoz (Kriminológia) és a csütörtöki "Comperative Constitution Law"-hoz (Összehasonlító alkotmányjog) hasonlóan, nem is olyan rossz a helyzet. A szerdai "Immigration Law"-ról pedig egyszerűen csak azért maradok le, mert aznap indul Eindhovenből a gépem haza, ugyanis szerdától vasárnapig otthon leszek! :) Elég hirtelen jött dolog volt, de tekintettel arra, hogy csütörtökön több dolgot is el kell intéznem a suliban, elég észszerű is egyben. J Szóval, ha megkapargatjuk a felszínt, igen baráti az egyetemkezdés számomra, kezd az otthonihoz hasonlítani.

Addig azonban amíg nem indul be a mindig hajtós szorgalmi időszak igyekszem kiélvezi minden nyugodt percet. Rég volt például ilyen békés és nyugodt hétfőm, mint a mai. Nijmegenbe költözésem óta mondhatni szokásommá vált a hajnali fekvés, de nem a nagy partik és éjszakába nyúló sörözések miatt. Gaby, a holland lány, akitől a szobát bérlem rám hagyományozta szobájának minden felszerelést az elkövetkező egy évre, melynek egy nagy tévé is része. Tekintettel arra, hogy a hollandok felismerték, mekkora hatalma van a nyelvnek, nem szinkronizálják a filmeket. Érdemes lenne nekünk is elgondolkozni ezen, hiszen nem csupán olcsóbb megoldás, de mindenképpen hasznosabb is. Jóérzés, hogy le tudok ülni és meg tudok nézni egy filmet, vagy egy dokumentumfilmet angolul és nem kell a CNN-re vagy BBC-ra tapadnom, ha igazi angol szeretnék hallani. Észre sem veszi az ember mennyit tanul tévézés közben,  még akkor is ha elsősorban nem a hangra, hanem a feliratra koncentrál. Ez a hollandok akcentusán például nagyon jól érződik, kellemes a többséget hallgatni.

A késői fekvésnek azonban késői kelés a vége. Furcsa, hogy Utrecht óta ha 9 órakor ébredek már lelkiismeret furdalásom van, hogy két órát elpazaroltam, ami alatt mennyi érdekes dolgot lehetett volna csinálni. Szépen lassan megreggeliztem, amolyan holland módon Ontbijtkoek-al kezdtem a napot (tipikus holland reggelik egyike, engem leginkább a karácsonyi sütikre emlékeztet), majd még lassabban készülődni kezdtem, ugyanis mindig akad valami elintézni való dolog. Gergővel első utunk az egyetem területén található bicikli szervízbe vezette, ugyanis a tegnapi nap defektes lett a kereke. Most már tudjuk, hogy gyalog egy órányira lakunk az egyetemtől (ez az út biciklivel csupán 20 perc). J Érdemes mindig ilyen diákbarát helyre vinni biciklinket szervízbe, ha nem súlyos a probléma, mert nem csak a kiszolgálás, hanem az árak is barátiak (2,50 euró).

Ezt követően utunk a campus területén található sport centrumba vezetett. Szinte hihetetlen, hogy az éves tagdíj csupán 33 euró, annyi mint egy havi bérlet ára egy jobb budapesti fitness/kondi terembe. Ernst-től, az egyik lakótársamtól (történelem-politológia szakos és a fő területe Közép-Európa, szóval Marloeshoz hasonlóan ő is nagyon sokat tud Magyarországról, annak ellenére, hogy még nem járt nálunk) megtudtam, hogy a holland kormány tudatosan magra vállalja az egyetemi sportcentrumok fenntartásával járó költségek nagy részét, mivel érdekében áll erős, egészséges és fitt egyetemistákat képezni, akik a jövőben kevesebbet betegeskednek, nem híznak el és nem szorulnak komoly egészségügyi ellátásra. Valahol itt kezdődik az egészségügy, amikor a megelőzés kerül előtérbe és nem csupán a gyógyítás. Jó lenne, ha ezt otthon is felismernék az okos emberek. A nijmegeni sportcentrum az országban a legnagyobb a gröningeni után. A falmászástól kezdve, a csapatjátékokon át, a squashon és teniszen keresztül szinte minden sport megtalálható. A felszerelt konditermet bármikor lehet használni, egyes kurzusokra (pl. spinning, aerobic, jóga) azonban időben jelentkezni kell. Pár napon belül postán megérkezik az én sportkártyám is, és akkor még nagyobb szakértő leszek. J

A campus területén sétálva éreztem mennyire más az itteni egyetemi élet. A betondzsungel helyét erdős-parkos rész foglalja el, ahol egy kis nyugalmat találhat az ember. Úgy éreztem magam, mint egy amerikai filmben, talán ez az oka annak, hogy az első egyetemi napon sokkal inkább kívülálló szemével fürkésztem az eseményeket. Egyelőre még hihetetlen számomra, hogy az elkövetkező két szemesztert ebben az egyetemi atmoszférában fogom eltölteni, annyira más, mint az otthoni. Budapesten, a kétmilliós nagyvárosban sok egyetem található szétszórva, kisebb épületekkel és lényegesebb kisebb diáklétszámmal. Ebben  csupán 160 ezres kisvárosban pedig akkora területen terül el az egyetem, hogy megvan a saját kis egyetemi busza is. A holland diákok használják is rendszeresen, hiszen a diákok ingyen utazhatnak a „Bkv-n” és a vonatokon egyaránt (ez sajnos a nemzetközi diákokra nem vonatkozik). A diákok egy dolog tekintetében minden városban egyformák: akármit is mutasson az óra, a legtöbben mindig a menza környékén gyülekeznek. J

A zsúfolt egyetemről a még zsúfoltabb város felé vettük az irányt. A szombat mellett a hétfő a piac napja a városban. Ilyenkor a török árusok előbújnak a kínai portékáikkal és ellepik a főteret (Grote Markt), valamint a környező utcákat. De mivel meghatározott cél vezérelt bennünket, nem volt időnk az alkudozó vásárlókkal és árusokkal törődni. Már nagyon időszerű volt beszereznem egy szárítót, ahova a vizes ruháimat ki tudom teregetni, hiszen a szobán keresztülhúzott madzag mégsem a legoptimálisabb megoldás. Az Ernstől kapott információ szerint a Xenos, Hema és Marskaamer a legideálisabb hely a konyhai, fürdőszobai felszerelések és egyéb praktikus dolgok beszerzésére. És igaza is volt. Meglepő, hogy ha boltokról és vásárlásról van szó, akkor térkép és segítségkérés nélkül is ösztönösen megtalálom a legrövidebb idő alatt.

Hogy még kuckósabbá varázsoljuk hajlékunkat, ellátogattunk egy second hand boltba is, ahol mindenféle bútort, elektronika eszközt, ruhát, szőnyeget, kiegészítő tárgyat lehet kapni. Azon nyomban lecsaptam egy 10 eurós lámpára, mert a világítás a szobámban nem a legmegfelelőbb, és egy gyönyörű fakeretes tükör boldog tulajdonosa is lettem potom 6,5 euróért. Gergő egy kis asztalt és egy szőnyeget nézett ki magának. Jó érzéssel jöttünk ki a boltból, és urakként fizettük ki a 10 eurós szállítási díjat (tételtől függetlenül ennyi).

Este kezdett beindulni az élet a lakásban is, újabb lakótársakkal találkoztam, bár szerintem még most sem láttam az összest. J Mindenestre jó volt kicsit beszélgetni, társasági életet élni ebben a kis közösségben.